Nemeshegyi Péter SJ

A Biblia üzenete

Nagyböjt első vasárnapján, minden évben egy-egy evangéliumból, Jézus megkísértésének történetét olvassuk, mely negyvennapos böjtje alatt történt a júdeai pusztában. E megkísértésnek rajta kívül nem volt szemtanúja; tanítványai tőle magától hallották, hogy e kísértés megtörtént. Jézus még tanítványainak sem szokott részletesen beszélni személyes belső élményeiről, ezért lehetséges, hogy csak azt mondta el nekik, amit Márk evangéliuma ír: „A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette” (Mk 1,13). A tanítványok biztosan sokszor gondolkodtak azon, hogy a sátán vajon mivel és hogyan kísértette meg Jézust. Működése során, egészen a kereszthaláláig Jézust sok kísértés érte ellenfelei részéről, sőt a küldetését félreértő követői részéről is. Máté és Lukács, illetve az a hagyomány, amelyet követtek, valószínűleg ezek alapján fogalmazta meg részletesebben a pusztai kísértések tartalmát.

A biblia üzenete

A keresztény ember olyasvalaki, aki találkozott egy eseménnyel, mely közel kétezer éve történt egy kis, félreeső országban, hatása azonban ma is lüktető energiával sugárzik. Ez az esemény pedig nem más, mint az, hogy egy Jézus nevű ember elkezdett tanítani Galilea falvaiban. A tanítása nyomán megindult mozgalmat nemsokára elnyomták, vérbe fojtották: Jézust megölték. Isten azonban halála után életre keltette, feltámasztotta őt, és megtette mindenki és a mindenség urává. Ennek az eseménynek a mai hatását Japánban működő misszionáriusként én is megtapasztaltam, amikor japán emberek, fiatalok és öregek, férfiak és nők, munkások és egyetemi tanárok nyitott szívvel hallgatták a Jézusról szóló evangéliumot, hittel elfogadták azt, életüket és értékrendjüket hozzá idomították, és az örök élet reményében folytatták életüket.

A Biblia üzenete

Advent az üdvözítővárás ideje, ezért halljuk az adventi miséken gyakran Keresztelő Szent János hangját, mert ő volt Istennek az a küldötte, aki előkészítette az Üdvözítő eljövetelének útját. A korabeli zsidó történetíró, Josephus Flavius is beszámol arról, hogy nagy bűnbánó néptömegek vonultak ki a városokból a Jordán partjához, ahol az Illés prófétára emlékeztető öltözetben prédikáló János azt hirdette, hogy elközelgett Isten országa. Szavai oly nagy benyomást tettek, hogy sokan azt gyanították, ő a várva várt Messiás. János azonban nyíltan megvallotta, hogy ő nem a Messiás, hanem csak annak útkészítője. Mikor aztán megjelent a Jordánnál a názáreti Jézus, világosan kijelentette róla: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem. Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszáll az égből és rajta maradt. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,29–35)

A Biblia üzenete

Jézus földi életének utolsó napjaiban történt, hogy Jézus Jeruzsálemből kiment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig odamentek hozzá, és két kérdést tettek fel neki: mikor következik be Jeruzsálem pusztulása, és mikor lesz vége a világnak. A három szinoptikus evangélium leírja Jézus válaszát, de a legvilágosabban Lukácsnál van megkülönböztetve a két kérdésre adott válasz. A Jeruzsálem pusztulásáról szóló jézusi jövendölést a 21. fejezet 20–24. versei írják le. E pusztulás be is következett, amikor Krisztus után 70-ben Titusz római hadvezér serege elfoglalta a várost, és földig rombolta a Nagy Heródes király által nagyszerűen helyreállított jeruzsálemi templomot. Ez után az esemény után következik a „nemzetek ideje” (Lk 21,19), amikor a tanítványoknak „Krisztus nevében megtérést kell hirdetniük Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,47). A „nemzetek idejének” bevégzésekor lesz majd a világ vége.

A Biblia üzenete

Szent Lukács, akit a keresztények már régóta a „Jézus Krisztus irgalmasságának íródeákja” címmel illettek, előszeretettel jegyezte fel evangéliumában a bűnösök megtéréséről szóló történeteket. A jerikói fővámos, Zakeus megtérésének megkapó történetét is csak ő őrizte meg számunkra. A vámosok, vagyis az adószedők a zsidó nép körében tudvalevőleg megrögzött bűnösöknek számítottak. Ők hajtották be kíméletlenül az emberektől a megszálló idegen, a Római Birodalom kincstára vagy a Róma által kinevezett kiskirályok számára az adókat. Sokan voltak közöttük, akik a kiszabott súlyos adóknál még több pénzt csikartak ki az emberektől a maguk hasznára. Nos, ez a jerikói Zakeus nemcsak vámos volt, hanem a vámosok feje, vagyis magas rangú állami hivatalnok. A nép és vallási vezetői, azaz a farizeusok megvetéssel néztek az ilyen kollaboráns árulóra.

A Biblia üzenete

Jézusnak e példabeszédét, melyet csak Lukács jegyzett fel, nem könnyű magyarázni. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy Jézus egészen biztosan nem azt akarja tanítani, hogy kövessük a hamis intéző csalárdságát. A példabeszédbeli intézőt világosan „hamis intézőnek” (szó szerint fordítva: „az igazságtalanság intézőjének”) nevezi (16, 7), és kétségkívül nem akar bennünket hamisságra, igazságtalanságra buzdítani.

Talán úgy tudjuk némileg megérteni ezt a példabeszédet, ha humoros történetként fogjuk fel. Egy-két más, hasonlóan humoros példabeszédet is találunk Lukácsnál (és csak nála). Például azt, amelyben Isten viselkedését egy igazságtalan, istentelen bíró magatartásához hasonlítja, aki csupán azért hallgatja meg egy özvegyasszony kérését, mert az terhére van állandó könyörgésével, és attól tart, hogy az asszony végül odajön, s haragjában arcul üti (Lk 18,1–8).

A Biblia üzenete

A népek közötti ellenségeskedés mérgezi az egész történelmet. Az emberek hajlamosak arra, hogy gonosznak, alacsonyabb rendűnek, megvetésre méltónak tekintsék azokat, akik másképpen gondolkoznak, másképpen viselkednek, más nyelven beszélnek, mint ők. A népek közötti ilyen ellenséges érzések évszázadokon át fennmaradnak, kölcsönös bántalmazásokhoz és háborúkhoz vezetnek. Sajnos az európai népek történelmében is bőven akad erre példa.