Jézus adta eledelünk Lk 9,11b–17

A Biblia üzenete

Krisztus szent Testének és Vérének főünnepén a szentírási olvasmányokban természetesen az utolsó vacsora leírása szerepel, hiszen ott alapította Jézus az Eucharisztiát, melyet az ő parancsa szerint és az ő emlékezetére végzünk kétezer éve mindennap, és fogunk is végezni a világ végéig. Minthogy Jézus életének ez az eseménye nagyon fontos volt tanítványai számára, négyszer is leírták a Bibliában: háromszor az evangéliumokban, egyszer pedig Szent Pál eső korintusi levelében. Idén az Eucharisztia ünnepén, úrnapján szentleckeként a korintusi levél szövegét olvassuk, és ezért utána az evangéliumból nem az Eucharisztia alapításának szövegét olvassuk még egyszer, hanem a jézusi kenyérszaporítás történetét halljuk, melyet méltán tekintünk az Eucharisztia előképének.

Isten legnagyobb ajándéka Jn 20,19–23

A Biblia üzenete

Pünkösd a kereszténység harmadik nagy ünnepe: e napon azt ünnepeljük nagy hálával és örömmel, hogy Jézus halálának és feltámadásának eredményeként – ígéretének megfelelően – az Atyaisten megadta egyházának legnagyobb ajándékát: a Szentlelket. A nap meghatározásában követjük a Lukács által írt Apostolok cselekedeteinek megfogalmazását: eszerint a Szentlélek látványos kiáradása a Jézus feltámadása utáni ötvenedik napon történt. E nap a zsidóság második legnagyobb ünnepnapja is volt: görög nevén pentekosztésznek, vagyis „ötvenedik napnak” hívták, mert a pászkaünnep (húsvét) utáni ötvenedik napon ülték, arra emlékezve, hogy Isten az Egyiptomból való kivonulás után a Sínaihegyen megadta szövetségét és törvényét.

Örök életet adó hit Jn 20,19–31

A Biblia üzenete

A húsvét utáni második vasárnapot II. János Pál pápa az irgalmasság vasárnapjává nyilvánította. A mai evangéliumban is Jézus csodálatos irgalmassága nyilvánul meg. János írja le nekünk, hogy miként mutatta meg magát a feltámadt Krisztus az ő hűtlen apostolainak. Hiszen Jézus elfogatásakor mindnyájan elfutottak, és magára hagyták urukat. Péter még háromszor meg is tagadta. Most az ijedt apostolok életüket féltve bezárkóznak annak a jeruzsálemi hívőnek a házába, akinél annak idején Jézussal az utolsó vacsorát elköltötték. Minden reményük elpárolgott, teljes tanácstalanságban vergődnek. Jézus, annak a napnak az estéjén, amelynek hajnalán feltámadt, mégis „jön” ezekhez az ijedt tanítványokhoz.

Jézus színeváltozása Lk 9,28b–36

A Biblia üzenete

Jézus nyilvános működésének fordulópontja Péter hitvallása: a Mester kérdésére, hogy kinek tartják őt tanítványai, Péter válaszol: Te vagy a Krisztus. Jézus pedig világosan megmondja tanítványainak, hogy a zsidó nép vezetői el fogják utasítani, sőt, ki fogják végeztetni őt. Péter tiltakozását Jézus erélyesen visszautasítja, és hozzáteszi, hogy az őt követőknek is fel kell venniük keresztjüket, és úgy követniük őt. Ettől kezdve Jézus – tanítványaival együtt – eltökélten halad Jeruzsálemben bekövetkező kereszthalála felé. Az értetlen tanítványoknak azonban előbb megmutatja isteni méltóságát. Azzal a három tanítvánnyal, akik jelen voltak, amikor Jairus leányát feltámasztotta, és akik jelen lesznek haláltusájakor is a Getszemáni-kertben, vagyis Péterrel, Jánossal és Jakabbal éjszaka felmegy egy hegyre, ahol szemük láttára menynyei fényben kezd ragyogni arca és ruhája. Az evangéliumok nem nevezik meg a hegyet, de régi hagyomány szerint a Galilea déli részén emelkedő Tábor-hegyről van szó.

Az üdvösség nyitánya

A Biblia üzenete

Jézus megkeresztelkedésének eseményéről mind a négy evangélium beszámol. Az akkori keresztények számára nehéz volt megérteni, miért állt a bűntelen Jézus a bűneiket megvallva Jánoshoz járuló többi ember közé. Máté megsejteti ennek értelmét. Azzal, hogy Jézus alázatosan odaáll a bűnösök közé, és fogadja János keresztségét, ő és János „teljesítik az igazságosságot”. Az igazságosság kifejezés itt az Atyaisten üdvözítő akaratát jelenti, amelyet Jézus egész életével és halálával maradéktalanul teljesít.

Emeljétek föl fejeteket!

A Biblia üzenete

Újra itt a szép adventi idő, a reménykedő várakozás ideje. Minden szentmisében mondja a pap: „Reménykedve várjuk Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöttét.” Sokszor történt meg életünkben, hogy „reménykedve vártuk” valakinek az eljöttét. Nagyon jól emlékszem, hogy kisgyerekkoromban mennyire vártam zeneszerető édesapám és édesanyám hazatértét, amikor néha elmentek este az Operaházba. Olyankor nagymama vigyázott rám, és igyekezett lekötni figyelmemet mesemondással, képeskönyvek nézegetésével. Ám ahogy telt az idő, nem kellett már nekem se mese, se képeskönyv, aggódva csak azt lestem, mikor hallom már meg szüleim lépéseinek koppanását lakásunk ajtaja előtt. Ahogy telt az idő, egyre sírósabb hangulat vett erőt rajtam. Amikor aztán végre-végre kinyílt az ajtó, s ott álltak szüleim, és anyám kitárta felém karjait, én úgy repültem hozzá, mint a nyílvessző. Az aggódás pedig nyomtalanul eltűnt.

Az uralkodás: szolgálat

A Biblia üzenete

Amikor az evangéliumokat írták, Jézus apostolai már nagy tiszteletnek örvendtek az egyházban. Annál meglepőbb, hogy az evangéliumok nyíltan elbeszélik a tanítványok korábbi hibáit és tökéletlenségeit. Többször is olvashatjuk, hogy az apostolok versengtek egymással az elsőbbségért (Mk 9,33–34 stb.), azért is, mert sokáig úgy gondolták, hogy Isten országa e világi birodalom formájában valósul meg, ahol majd ők uralkodnak Jézus mellett (ApCsel 1,6). Zebedeus két fia, Jakab és János is ilyen felfogás alapján kérik Jézust, hogy ígérje meg nekik a hozzá legközelebb álló két bírói, uralkodói trónust Isten országában.

A Szentírás bíborosa volt

Carlo Maria Martini emlékére

Carlo Maria Martini bíboros halálával az egyik legmarkánsabb egyházi vezetőt hívta magához az Úr. Kedves régi ismerősöm volt. Először 1949 nyarán találkoztam vele az olaszországi Chieriben. Akkor érkeztünk oda – több mint harmincan –, magyar jezsuita kispapok, akik elöljáróink kívánságára kiszöktünk Magyarországról, mert a kommunista kormány hazánkban lehetetlenné tette a jezsuiták működését és a fiatal rendtagok kiképzését. Az olasz jezsuiták rendelkezésünkre bocsátották Chieriben levő villájukat. Mi eléggé meg voltunk zavarodva a hirtelen változásoktól, ezért nagyon jólesett, hogy az ottani jezsuita papnevelde tanárai és diákjai testvéri szeretettel fogadtak bennünket. Az olasz jezsuita kispapok közül kitűnt kedvességével a fiatal Martini. Most is élénken emlékszem rá. Olasz létére magas termetű, szőke hajú fiatalember volt. Sok-sok évvel később, amikor már bíboros-érsek volt, még jól emlékezett találkozásunkra.