Jézus színeváltozása Lk 9,28b–36

Jézus színeváltozását mind a három szinoptikus evangélium és Péter második levele is leírja: az őskeresztények számára nyilván igen fontos eseménynek számított. A hegyen Jézus mellett megjelent az ószövetség két szentje: Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Lukács teszi hozzá, hogy Jézus haláláról beszélgettek, „amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie”. A halálnak fordított szó eredetije: exodosz, amely kimenetelt jelent, és a Bibliában az egyiptomi szolgaságból az ígéret földjére történt kivonulás megjelölésére használták. E kifejezéssel jelzi Lukács, hogy Jézus halála nem tragikus elbukás, hanem átmenet az Atyához, a mennyei dicsőségbe. Jézus már az utolsó vacsorán megmondta ezt: „Eljöttem az Atyától és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és az Atyához megyek.” (Jn 16,28)


Jézus halála, feltámadása és menybemenetele tehát az a nagy „átmenet”, amelynek jóvoltából Jézus nyomán minden hívőnek szabad útja van az Atyához.

A Jézus dicsőségét szemlélő három tanítványt lenyűgözi a látvány. Péter félreérti a jelenés értelmét, és nagy buzgóságában lombsátrakat akar készíteni Jézusnak, Mózesnek és Illésnek, hogy meghosszabbodjék a mennyei jelenet. Ekkor azonban hirtelen új esemény történik: Isten jelenlétét jelző fényes felhő száll le, „és elborítja őket”. A felhő tehát nemcsak Jézust, Mózest és Illést borítja el, hanem a három tanítványt is. Ezért mondjuk a színeváltozás ünnepének misekönyörgésében, hogy Isten a színeváltozás hegyén gyermekeivé fogadtatásunkat nyilatkoztatta ki.

A felhőben Isten jelenlétét megérző tanítványokat félelem fogja el, és döbbenten hallják az Atyaisten szavát, aki, akárcsak Jézus megkeresztelésekor, fiának nevezi őt. Míg azonban a kereszteléskor az Atya hangja Jézust szólítja meg, a színeváltozáskor elhangzó szavak a tanítványokhoz szólnak, és azt jelentik ki, hogy Jézus az Atyaisten végérvényes kinyilatkoztatója mindenki számára. Ezzel véget is ér a jelenés, és szokásos emberi alakjában csak Jézus áll ott a tanítványokkal, akik azonban ezt a Tábor- hegyi kinyilatkoztatást soha többé nem tudják elfelejteni.