Jézus gyengeségének ereje Lk 9,51–62

Az ókori izraelitáknál a zsidók és a szomszédos szamaritánusok között állt fenn ilyen rossz viszony. Izrael földjének viszontagságos történelme során Szamaria tartomány lakói az asszíriai megszállás óta kevert vérűek lettek; vallási kérdésekben is eltértek a zsidóktól, és ezért a tiszta vérű zsidók megvetették őket. A szamaritánusok a Biblia könyvei közül csak a Mózesnek tulajdonított könyveket ismerték el szentírásnak, a Salamon által Jeruzsálemben épített templom helyett pedig a szamariai Garizim-hegyen építettek maguknak templomot. E templomot Hürkanosz János zsidó király Krisztus előtt 129-ben hadseregével leromboltatta. A zsidók szemében a szamaritánusok gonosz eretnekeknek számítottak, akikkel tilos volt még érintkezni is. Erre persze, válaszképpen, a szamaritánusok is utálták a zsidókat.


Jézus teljesen felülemelkedett e viszályokon. János evangéliuma írja le barátságos beszélgetését egy szamariai asszonnyal (Jn 4). Jézus feltámadása után pedig az István vértanú köréhez tartozó Fülöp végzett sikeres keresztény hitterjesztő munkát a szamaritánusok között (ApCsel 8,5–25).

A mai evangélium a Jézus utolsó jeruzsálemi útján történt eseményt idéz fel. Jézus megy Jeruzsálembe, meghalni az egész világ üdvösségéért. Útja Szamarián vezet keresztül. A jeruzsálemi templomba zarándokoló zsidókat különösen gyűlölő szamariaiak nem hajlandók szállást adni a zarándokcsoportnak. Az apostolok közül ketten, Jakab és János, a két nép közötti ellenségeskedés lelkületétől vezetve, azt kérik Jézustól, hogy büntetésképpen szálljon le tűz az égből, és pusztítsa el ezeket a szamariaiakat, ahogyan a Királyok könyve szerint Illés próféta kérésére égből alászálló tűz emésztette el annak idején az Illés elfogatására küldött katonákat.

Jézus lelkülete azonban egészen más, mint Jakabéké vagy Illésé volt. Megfeddi a bosszúvágyó apostolokat. Számos régi kézirat itt beillesztett egy jézusi mondást, amely kifejezi Jézus gondolkodásmódját: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkületűek vagytok! Az emberfia nem azért jött, hogy életet pusztítson, hanem azért, hogy az emberek életét megmentse.” Jézus csodái mindig gyógyító, életadó csodák, isteni erejével sohasem bánt vagy öl meg embereket. A szállás kérdését Jézus úgy oldja meg, hogy tanítványaival továbbvándorol, míg nem talál egy olyan falut, ahol szívesen befogadják.

Jézus életének ezt a kis eseményét, jellemző módon, csak „Jézus szelídségének íródeákja”, Lukács őrizte meg számunkra. Nagyon értékes dolgot tanulhatunk meg tőle: azt, hogy az ellenségeskedést türelemmel és jósággal kell viszonozni. A jóság gyakran gyengének látszik, de minden erőnél erősebb. Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész írta egyik levelében, kevéssel kivégzése előtt: „Isten gyenge ebben a világban, és csak ez a gyenge Isten tud bennünket üdvözíteni.” Ez a paradox igazság a kereszt logikája, mellyel Jézus legyőzte a világot.