Útonjáró-békességgel
Záródik az erdő-kapu. Vagy most nyílik? Mivel ritkul a zöld sátor, töredeznek a gallyak, egyre több a nyílás, az átjáró.
A keskeny erdőbelépőnél jókora mészkő hever. Mészpát – mondja a geológus, és ha megnézem: repedések szelik keresztül-kasul. Tehát dachstein mészkő.
Kőmániás lettem?
A múlt éjszaka a közel négy évtizede távozott Demeter István plébános felől hozott „hírt” az álom: emléksort római utunkról, a hetvenes évekből. A vonat az örvénylő Száva fölött magasodó parton futott, s mi találgattuk a kövek fajtáit. Különös, sok tehetségű pap volt. Száz esztendeje született, akkoriban hatvanas lehetett. Hivatása mellett több „mesterség” művelője a „humán szakmából”. Jókora koffert billentett a csomagtartóba. Éjféltájt leemelte; csupa-újságpapírba csomagolt üvegecskék szunnyadoztak benne. Cseppek – mondta, különböző órában kell „kortyintani” belőlük, és pohárkákat vett elő. Előadta, hogy a cseppek gyógynövényekből készültek, biztatott, tanuljam meg a természetüket…