Embertárs

Így „kisebbedem”

Így „kisebbedem”

Fotó: Association Jean Vanier

 

A nyolcvankilenc éves Jean Vanier azt írta, a vizsgálatok szerint a szívét tápláló fő artéria záródott el. Mentőautó vitte be a compiègne-i kórházba, ahol megműtötték. Mivel „komoly pihenésre” van szüksége, egy egyházmegyei fenntartásban lévő tengerparti házba vonult vissza, ahol keresztény embereket fogadnak be gyógyulásuk idejére.
„Jól érzem magam, de nyilvánvaló, hogy a szívem gyengébb, mint volt, ahogyan én is – fogalmazott Jean Vanier. – Hosszú és igazi pihenésre van szükségem, hogy visszanyerjem az erőmet, és elfogadjam a kevesebb tevékenységgel teli életet.”
Ezért a Bárka közösség alapítója úgy döntött, február elejéig nem vezet lelkigyakorlatokat, és lemondta minden tervezett programját. „Radikális változás ez, amely arra hív, hogy ebben az időszakban nagyon csendes életet éljek – olyat, amelynek során megtanulok együtt élni a gyengeségeimmel és a törékenységemmel, és így »kisebbedem«.”
Jean Vanier úgy fogalmazott: várja, hogy legyen ideje elmélyedni abban, mit jelent megmaradni Istenben, megmaradni Jézusban, aki azt mondja: „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Hozzátette: „Kicsit olyan lesz ez, mint egy újjászületés.”
Ez az új élet elengedést is jelent. „Nem lesz részem – ahogyan eddig – abban a kegyelemben és örömben, amit az élő barátságok, mások segítése és a találkozások jelentenek.”
Ehelyett komoly és szórakoztató szövegek olvasásával, sétával, a madarak énekének hallgatásával telnek majd a napok, és megtapasztalja a sómentes ételek fogyasztásának „örömét”. „Ez az élet nemcsak az ég felé fordul, hanem a föld felé is, ahol annyi öröm és csodálatos dolog van” – zárta beszámolóját Jean Vanier.

Forrás: Thetablet.co.uk
Fordította: Szalontai Anikó

Eucharisztikus csoda Sokółkában

Eucharisztikus csoda Sokółkában

Fotó: isokolka.eu

 

2008. október 12-én, a reggel fél kilences szentmise során a sokółkai Szent Antal-plébániatemplomban egy felszentelt ostya kiesett az egyik pap kezéből, közel az oltárhoz. Az atya félbeszakította az áldoztatást, felvette az ostyát, és a liturgikus előírásoknak megfelelően egy kis víztartó edénybe helyezte. Néhány templomban a tabernákulum mellett található egy ilyen edény, amelyben a pap leöblítheti a kezét az áldoztatás után. Az ostyának fel kellett volna oldódnia a vízben.
Julia Dubowska nővér, az Eucharisztikus Nővérek Kong­regációjának tagja volt ekkor a sekrestyés. A szentmise végén Stanisław Gniedziejko atya kérésére egy másik edénybe öntötte át a vizet és az ostyát. Tudván azt, hogy a megszentelt ostya egy idő múlva feloldódik, az új edényt a plébánia sekrestyéjében található széfben helyezte el, amelyhez csak neki és a plébánosnak volt kulcsa.
Egy héttel később, október 19-én, missziós vasárnapon, amikor az atya érdeklődött az ostya állapota felől, Julia nővér a széfhez ment. Miközben kinyitotta az ajtaját, kovásztalan kenyér finom illatát érezte. Az edényben a még mindig javarészt érintetlen ostya közepén egy görbe, fényes vörös foltot, egyfajta vérfoltot vett észre: egy test élő darabkáját, amely azonban nem festette pirosra a vizet.
A nővér azonnal értesítette Gniedziejko atyát, aki hívta a plébánia többi papját és az épp ott tartózkodó misszionáriust, Ryszard Górowskit is. Mindnyájan elámultak és elnémultak annak hatására, amit láttak.
Az eseményről, tekintettel annak jelentőségére, hallgattak, és azonnal értesítették Białystok érsekét, Edward Ozorowskit, aki az érsekség titkárával és más egyházmegyei tisztviselőkkel Sokółkába utazott. A főpásztor elrendelte, hogy az ostyát biztos helyen őrizzék, várva, mi fog történni.
Október 29-én az ostyát tartalmazó edényt átvitték a plébániaépület Isteni Irgalmasság-kápolnájába, és a tabernákulumban helyezték el. Másnap az érsek döntése értelmében a vérfoltos ostyát kivették a vízből, és egy kis kor­po­ráléra helyezték, amelyet visszatettek a tabernákulumba. Az ostyát így őrizték három éven át, majd 2011. október 2-án ünnepélyesen átvitték a templomba.
Az első évben teljes titok övezte az eseményeket. Közben az egyházi hatóságok mérlegelték, mit tegyenek. 2009. január közepén az ostya megváltozott töredéke természetes módon kiszáradt, és úgy nézett ki, mint egy vérfolt vagy egy rög, alvadék; ettől kezdve külsőleg nem történt rajta változás. Még ugyanebben a hónapban az érsek kórszövettani vizsgálatokat kért, március 30-án pedig egyházi bizottságot állított fel a jelenség tanulmányozására.
A megváltozott ostya egy darabját két szakértő, Maria Sobaniec-Łotowska és Stanisław Sulkowski orvosprofesszorok elemezték, egymástól függetlenül. Mindketten kórszövettani szakorvosok a białystoki orvostudományi egyetemen. Az elemzéseket az intézmény morfopatológiai osztályán végezték el. A szakemberek munkájukat a Lengyel Tudományos Akadémia Tudományos Etikai Bizottságának direktíváival összhangban lévő tudományos normatíváknak és kötelezettségeknek megfelelően látták el. A vizsgálatokat kimerítően leírták és lefényképezték, és a teljes dokumentációt átadták a białystoki érsekségnek.
Amikor a mintadarabokat elemzésre átvették, a felszentelt ostya fel nem oldódott része beágyazódott a ruhaanyagba, amelyen feküdt. Mindazonáltal a vörös vérrög olyan világosan kivehető volt, mint mindig. Az ostyának ez az átalakult része száraz és törékeny volt, elválaszthatatlanul összefonódott a töredék többi részével, amely megtartotta kenyér alakját. A mintadarab elég nagy volt ahhoz, hogy elvégezhessék rajta az összes szükséges vizsgálatot.
Az egymástól független vizsgálatok eredményei tökéletesen megegyeztek. Azt a végkövetkeztetést vonták le, hogy az ostya átalakult töredékének szerkezete azonos egy halálhoz közel álló élő ember miokardiális (szív-) szövetével. Maria Sobaniec-Łotowska orvosprofesszor nyilatkozata szerint a szívizomrost szerkezete mélyen egybefonódik a kenyérével, olyan módon, hogy azt bármiféle eszközzel lehetetlen volna létrehozni.
A vizsgálatok bebizonyították, hogy a felszentelt ostyához semmiféle idegen anyagot nem adtak. Viszont az ostya egy része felvette egy halálhoz közel álló ember szívizmának alakját. Ez a fajta jelenség természettudományos módszerrel megmagyarázhatatlan.
A kórszövettani vizsgálatok 2009. január 21-i eredményeit belefoglalták a białystoki érseki kúria dokumentációjába. A kúria hivatalos közleménye szerint „a Sokółkában történtek nem ellenkeznek az Egyház hitével, inkább megerősítik azt. Az Egyház vallja, hogy az átváltoztatás szavaira, a Szentlélek erejéből, a kenyér átalakul Krisztus Testévé, a bor az ő Vérévé. Felhívás ez az esemény az Eucharisztia valamennyi kiszolgáltatójának, hogy az Úr Testét hittel és gonddal osszák ki, a hívek pedig imádattal fogadják őt.”

Gyermekáldás természetesen

Gyermekáldás természetesen

A Creighton-táblázatok segítséget nyújtanak a nőgyógyászati, hormonális vagy termékenységi betegségek felismerésében és kezelésében. Az eseményen jelen volt Veres András győri megyéspüspök is.
A Győri Egyházmegye által szervezett életvédelmi programsorozat következő alkalmán, november 28-án Tóthné Sasvári Szilvia, a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium és Általános Iskola biológiatanára munkatársaival, Bozóné Horváth Andreával és Török Orsolyával együtt interaktív ismertetőt tart az MFM Projekt (My Fertility Matters, A termékenységem fontos) munkájáról, Kinek a dolga a felvilágosítás? Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok címmel.
Az esemény 17.30 órakor kezdődik a Győri Hittudományi Főiskola dísztermében.

Forrás: Győri Egyházmegye

Böjte Csabával ünnepelt a clevelandi magyar közösség

Böjte Csabával ünnepelt a clevelandi magyar közösség

A Szent Imre-templomot 2010 nyarán záratta be a Clevelandi Egyházmegye akkori püspöke. A megszüntetés ötven templomot érin­tett, közülük harminchat nemzetiségi templom volt. A Szent Imre-plébánia közössége nem fogadta el a püspök döntését, felle­b-bezést nyújtott be a vatikáni Klérus Kongregációjához.
Összesen tizenegy templom fellebbezett, és valamennyinek engedélyezték, hogy újra megnyissa kapuit. A Szent Imre-templom 2012. november 4-e óta várja újra a híveket. A plébánia közössége számára így a Szent Imre-búcsú kettős ünneppé vált: évről évre megemlékeznek az újranyitásról is.
Böjte Csaba három pillérre alapozta homíliáját: a bátorságra, az imádságra és a bűntelen életre. „Jézusnak volt bátorsága ahhoz, hogy közénk jöjjön. Szent Imre is tanúságot tett bátorságáról, ami igazán szeretni való benne, és a Szent Imre közösségnek is volt bátorsága szembefordulni a püspök döntésével. Csaknem két és fél éven keresztül minden vasárnap, amikor a szentmise szokott lenni, a hívek egy csoportja együtt imádkozott a templom újranyitásáért, aminek meg is lett az eredménye, hiszen ma újra tele van a templom. Jézus sok időt szánt az imádkozásra, egész éjszakákat töltött imádságban, mert szereti a mennyei Atyát. Igazából az a szent, aki szereti Istent. Szent Imrében megvolt az Isten iránti szeretet, s legyen meg mind­annyiunkban ez a szeretet” – hangsúlyozta az ünnepi szónok.

Forrás és fotó: Szent Imre Római Katolikus Magyar Plébánia (Cleveland)

Ifjúsági találkozó Kecskeméten

Ifjúsági találkozó Kecskeméten

Az eseményt Kiskunfélegyházán tartották Ivanics Zoltán ifjúsági referens vezetésével.
A fiatalokat Bábel Balázs érsek köszöntötte. Az ótemplomban tizenegy paptestvér kon­ce­leb­rálásával bemutatott érseki szentmisén az egyházközség ifjúsági zenekara végzett gitáros énekes szolgálatot. A jó pásztorról szóló evangéliumi rész után az érsek Borromei Szent Károly példáját állította a fiatalok elé, aki nagy ívű életpályát futott be, ám éppen a világ logikájával ellentétesen: gazdag, tanult arisztokrata ifjúból lett Krisztus hiteles képviselője.
A rendezvény a Constantinum Sportcentrumban folytatódott Balla Barnabás pálos szerzetes előadásával. Szavai nyomán a fiatalok elgondolkozhattak azon, hogy mi a különbség a bátorság és a vakmerőség között.
Ezután a résztvevők a Parázs Központ mun­katársai által vezetett csapatépítő játékokkal szerezhettek saját élményeket a közösség erejéről.

Forrás: Parázs Pasztorális Központ

Krisztus a „betongyűrűben”

Krisztus a „betongyűrűben”

Fotó: Merényi Zita

 

A résztvevőket Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője köszöntötte. Egy nemrég elhunyt ismerőse emlékét felidézve elmondta, a kilencvenegy éves bácsi ugyanattól félt, amitől talán mindannyian, hogy majd egyedül kell meghalnia. Vincenzo Paglia érsek szerint a keresztény ember nem szereti a halált, hanem szeretettel veszi körül azért, hogy elviselhetővé tegye.
Szőke Péter, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetője egy személyes élménnyel kezdte a szerző bemutatását. Ott volt ugyanis akkor, amikor Vincenzo Pagliát 2000-ben püspökké szentelték. A lateráni bazilika zsúfolásig megtelt hajléktalanokkal, bevándorlókkal, szegényekkel és idősekkel: ők alkották az ünneplő közösséget. Vincenzo Paglia itt beszélt arról, hogy ő a „Szent Egyed közösség gyermeke”. A rászorulókkal foglalkozó közösség első temploma Róma külvárosában volt, majd Boldog VI. Pál pápa bocsátotta rendelkezésükre a belvárosi Szent Egyed-templomot. Később Szent II. János Pál pápa a Santa Maria in Trastevere-bazilikát adta át a közösségnek. Vincenzo Pagliát XVI. Benedek nevezte ki érsekké, és ő bízta rá a Család Pápai Tanácsának vezetését is. Paglia érsek jelenleg az Életvédő Pápai Akadémia elnöke és a Szent II. János Pál Pápai Intézet nagykancellárja.
Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője a könyv mondanivalóját ismertette. „Ez a könyv a legjobb, ami jelenleg Magyarországon az eutanáziáról elérhető” – mutatott rá. Manapság a halál és a gyász is tabutéma. Azt pedig, aki haldoklik, „megoldandó problémának” látjuk. Pedig a halállal szembesülve rá kell döbbennünk arra, hogy az ember „ráhagyatkozó lény”. Ezt csak akkor tudjuk majd meglátni, ha engedelmesek leszünk, ha rá tudjuk bízni magunkat a létre, Istenre.
Az első nagypéntek óta ez a ráhagyatkozás – vagy más szóval átengedés – új értelmet nyert. Klaus Demmer német morálteológus szerint nagypénteken eltűnt a régi istenkép, összedőlt az addigi boldogság- és emberkép, de a halál is megváltozott. Nagypéntek óta ugyan­is biztosak lehetünk abban, hogy valaki ott áll majd mellettünk, amikor haldoklunk. A halál átengedés, találkozás Istennel; a halál misztérium, titok, ugyanakkor utazás is. Manapság az egészséget bálványozzuk, pedig az nem önérték, hanem „valamire való”, hiszen egy egészséges és szép embernek is lehet értéktelen az élete.
Miért baj, ha elveszítjük a kapcsolatunkat a halállal? Miért kell foglalkoznunk a halállal? Azért, mert élni segít. Nem kell dicsőíteni a halált, hiszen Krisztus is megkönnyezte Lázárt, kereszthalála előtt pedig neki is komoly küzdelme volt a félelemmel. Ha valakinek volt halálközeli élménye, az tudja, milyen nehéz azt elviselni. A haldokló, az életveszélyben lévő ember úgy érzi magát, mint akit egy betongyűrűbe zártak. Felkeresik a hozzátartozók, a barátok, aztán hazamennek, ő pedig ott marad egyedül. Ember oda nem tud belépni, ám nagypéntek óta Jézus Krisztus ott van velünk ebben a „betongyűrűben”.
Az individualizmus szerint az egyént azért kell megerősíteni, hogy meg tudja védeni magát a szélsőséges nézetektől. Ennek azonban önzés lett a következménye: „Ez az én életem, azt csinálok vele, amit akarok.” De senki sem él magának, és senki sem hal meg magának. A kitartásnak, a szenvedés elviselésének kifelé is lesz hatása. A könyv sok meggyőző és iránymutató példát nyújt arra, milyen lehet a haldoklás ennek fényében.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a halál összefügg majd azzal, ahogyan éltünk. Mind­ez azt jelenti, hogy készülni is lehet a szenvedésre, a halálra. A test megzabolázása, az aszkézis, a böjt segíthet ebben. A keresztúti ájtatosság során pedig átéljük azt, hogy nem egyedül járjuk végig a szenvedés stációit.
A halál nemcsak elszakít valamitől, de visz is valahova. Fila Béla dogmatikaprofesszor mondta utolsó heteiben: „Úgy érzem, mintha a világ távolodna tőlem; azt már nem teszem meg, oda már én nem megyek el… S közben azt érzem, Isten szalad felém.”
Tegzes Katalin segítőnővér veszteséggel élő embereket kísér, rendszeresen vezet csoportokat és tart lelkinapokat gyászolók számára. Elmondta: „Valóban az élet készít fel a halálra. Napjainkban, ha egy gyermek hörcsöge elpusztul, a szülők gyorsan lecserélik egy másikra, nehogy észrevegye, és fájdalom érje a gyermeküket. Eszerint viselkednek a felnőttek is, kerülik a halál témáját, amíg csak lehet.”
Lehet jó a halál? Igen, lehet – mutatott rá a nővér. – Sok hozzátartozó fogalmaz úgy, hogy egy hosszú betegség után már megváltás volt rokonuk számára a halál. Az is előfordul, hogy az élő tartja még itt azt, akinek már el kellene mennie. A könyv arról is szól, hogy az orvosi beavatkozásnak is lehetnek határai: nem kell mindenáron életben tartani a haldoklót.
A haldokláshoz nagy szabadságra van szükség. Tegzes Katalin bátyja esetét idézte fel. Mellette imádkozva mondta neki: „Menj haza bátyó, édesanya már vár rád.” A legfontosabb, hogy alázattal kísérjük a haldoklót, hozzátartozóként elfogadjuk azt, ami történik. Egy gyászoló mesélte, hogy amikor haldoklott a férje, ő folyamatosan perelt Istennel. De álmában megjelent Jézus, és megkérdezte: „Gondolod, hogy én kevésbé szeretem őt, mint te?” Isten szeretetébe engedjük el a haldoklóinkat – hangsúlyozta a segítőnővér.
Ugyanakkor nem egyformán dolgozzuk fel a gyászt – tette hozzá. – Ez olyan, mint egy seb, amely mélyről gyógyul. Nem használnak a formális mondatok, többet ér egy ölelés, egy érintés. Mindannyian egyediek vagyunk az életünkben, a betegségünkben és a halálunkban is. Nincs két egyforma halál, és nincs két egyforma gyász sem.

* * *

Vincenzo Paglia Nővérünk, a halál című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9 és 17 óra között; szerdán 10 és 18 óra között) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Misztériumjáték vértanú ferencesekről

Misztériumjáték vértanú ferencesekről

A Ferences triptichon című darabot tavaly mutatták be, de a nagy sikerre való tekintettel idén november 10-én és 11-én ismét előadta Meskó Zsolt rendezésében a pasaréti plébánia színjátszó köre.
A misztériumjáték bemutatja Károlyi Bernát ferences szerzetes sorsát, akit 1949. november 28-án – mint a pasaréti rendház főnökét – a templom elől hurcolt el az ÁVH. Kriszten Rafaelhez hasonlóan, aki 1952-ben hunyt el a börtönben, Károlyi Bernát is a kommunista rendszer fogságában halt meg két évvel később.
A két vértanú ferences szerzetes mellett egy pasaréti testvérpár is megjelenik a darabban: Judit és Tamás ferences tanítóik példáját követve az 1956-os forradalomban is kiálltak hitük és papjaik szabadsága mellett.
A vastapssal kísért előadáshoz kiállítás is kapcsolódott. Az archív fotókkal illusztrált tablók részletesen bemutatják a ferencesek 1944 és 1954 közötti szolgálatát és a mártírok életáldozatának körülményeit. A tablókból (roll-up) álló történeti kiállítást a plébánia szívesen rendelkezésre bocsátja más intézmények, plébániák számára, a színjátszó társulat pedig vállalja a misztériumjáték bemutatását más helyszíneken is. Érdeklődni a plébánián lehet: http://pasaret.ofm.hu.

Forrás és fotó: pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia

Európai cserkészvezetők Esztergomban

Európai cserkészvezetők Esztergomban

Tizedik alkalommal rendezték meg a The Academyt, az európai régió cserkészvezetőinek konferenciáját. A Cserkészmozgalom Világszervezetének és a Cserkészlányok Világszövetségének európai régiója által idén Magyarországon tartott konferenciája magas színvonalú képzési lehetőséget és kapcsolatépítési alkalmat kínált a cserkészvezetők számára. A nemzetközi légkör inspirációs forrást jelentett számukra, s friss ötletekkel felvértezve és új kapcsolatokkal gazdagodva térhettek haza cserkészcsapatukhoz.
Tanulj, gondolkodj, oszd meg! – ez volt a képzés három kulcsszava. A konferencia nemcsak tudást ad át a résztvevőknek, hanem közös gondolkodásra is hív. A kiscsoportos foglalkozásokon egy-egy fontos témát tárgyalnak a résztvevők az előadókkal közösen.
A rendezvény megvalósításán több mint harminc magyar cserkész dolgozott. A konferencia helyszíneként azért választották éppen Esztergomot, hogy megmutathassák, nem csak Budapestet érdemes megnézni hazánkban. A bazilika tövében álló Szent Adalbert Központ spirituális légkört biztosított a rendezvénynek.
A program logója – egy bekapcsológombot jelző ikon apró szárnyakkal – egy stilizált szentjánosbogarat ábrázolt. Az „ON” gomb azt szimbolizálta, hogy a rendezvény motivációt ad a vezetőknek, és segít, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi cserkészéletbe.

Forrás és fotó: Magyar Cserkészszövetség

1 / 22123...Utolsó