Elérni, csak ezt elérni még! – rugaszkodott el, meztelen lábát fogta a homok, mintha annak teljes súlyát kellene magával röpítenie. Pedig csak fáradt volt. Izzadt testén nedves homokszigetek, a labda röpült a baloldali sarok felé – a kaput mindkét oldalon nyárfák jelölték ki –, csak még ezt elérni; ha befejelik, vége, tizenegy – tizenegy az állás, tizenkettőig tart a mérkőzés. Úszott a levegőben. Törzse megnyúlt, hogy odaérjen. Ha ezt sikerül kitornásznia, ők fejelhetnek, s akkor talán…
De most még a fürdőnadrágos test nyúlánksága. És a találkozás. Csak annyit érzett, nem is a kezével ütötte ki a labdát, hanem homlokáról pattant vissza. S ahol leesik, onnan fejelhetnek. Csak essen le, essen le végre, mielőtt az ellenfél játékosa beleérhetne.