Lelkipásztori munkatársak országos nyári találkozója
Idén immár tizedik alkalommal rendezték meg a Világi Apostolok Közössége (VAK) országos találkozóját, melynek ezúttal Baja adott otthont július 27. és augusztus 2. között. Sok egyéb mellett az elmúlt évtized tapasztalatairól, a lelkipásztori munkatársak egyházban elfoglalt helyéről, „Isten bolondjairól”, illetve a – többnyire családos – szolgálat másokat is megerősítő és megtartó erejéről beszélgettünk Gulyás Péterrel, az egyesület elnökével.
‒ Kezdjük rögtön egy tisztázó kérdéssel: kik is azok a világi apostolok?
– Már a II. vatikáni zsinaton szót ejtettek a világiak apostolkodásáról, amelynek két területe van. Az egyik a világ és a világi lét megszentelése, ami történhet bármilyen életállapotban vagy munkaformában. Beszélhetünk akár keresztény postásokról, keresztény autószerelőkről, keresztény családanyákról vagy özvegyekről, akik valamennyien képesek lehetnek arra, hogy megszenteljék a világot. Mi a világi apostolkodás másik szeletét ragadtuk meg az egyesületben: az egyház közösségében való belső szolgálatot, amely arra irányul, hogy keresztény emberként jelenvalóvá tegyük Isten országát, azokon a helyeken, ahová a küldetésünk szól. Kezdetben azokat kerestük fel, akik világiként egyházi – leginkább plébániai vagy iskolai – szolgálatot teljesítenek, mert felismertük, hogy nincsenek összeköttetésben, s szinte mindannyian heroikus egyéni utat járnak. Szerettük volna nemcsak megismerni, de egymással is megismertetni őket. Így az eredetileg kutatásnak induló feladat révén hamarosan létrejött egy közösség, amely aztán nyári és téli találkozók sorozatán keresztül vált egyre szorosabb, összetartóbb hálózattá. Célunk, hogy az apostolkodó világiakat az általuk vállalt szolgálatukban minden lehetséges módon támogassuk: emberi, szakmai, spirituális, mentális, anyagi téren egyaránt. Szeretnénk biztosítani számukra mindazt, ami megtartja őket szolgálatukban, vagy a fejlődésüket segíti.