José Aparicio Sanz és társai, a spanyol polgárháború mártírjai

Szerző:

Szeptember 22.

 

A XIX. században és a XX. század elején a spanyol katolikus egyház egyértelműen állást foglalt a monarchia mellett, és támogatta az arisztokrata elitet. Ugyanakkor a katonai vezetésben és a konzervatív körökben is egyre inkább teret nyertek az antiklerikális eszmék, válaszként egyrészt az egyház karlista háborúkban betöltött szerepére, másrészt az egyházi vezetés által bevezetett, társadalmi reformokat akadályozó törvényekre.

A polgárháború kitörésekor a köztársaságiak azonnal az egyház ellen fordultak. Az első hónapokban, illetve a vörös terror idején nemcsak a papságot, de egész közösségeket üldöztek. Egyes becslések szerint a papság és a szerzetesség húsz százaléka áldozatul esett. Antonio Montero Moreno érsek 1961-ben megjelent könyvében 6 832 főre tette az egyházi áldozatok számát – ezt a számot később a legtöbb történész hitelesnek fogadta el. A meghalt világi hívek számáról sajnos nincsenek adatok.

Összefűzni, ami összetartozik

Szerző:

Kapcsolatépítő látogatáson járt Stuttgartban a KÉSZ küldöttsége

 

Amikor a határon kívüli magyarságról esik szó, általában a Kárpát-medencében élőkre szoktunk gondolni. Pedig a világ számos pontján élnek még magyarok, egyes térségekben akár több ezren is. E helyek közé tartozik Stuttgart és környéke is. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szeptember első hétvégéjén kétnapos látogatást tett az itt élő katolikus közösségnél. A találkozás eredményeképpen együttműködési megállapodás aláírására is sor került a határon túli kapcsolatok elmélyítése érdekében.

Útonjáró-békességgel

Szerző:

Záródik az erdő-kapu. Vagy most nyílik? Mivel ritkul a zöld sátor, töredeznek a gallyak, egyre több a nyílás, az átjáró.
A keskeny erdőbelépőnél jókora mészkő hever. Mészpát – mondja a geológus, és ha megnézem: repedések szelik keresztül-kasul. Tehát dachstein mészkő.

Kőmániás lettem?

A múlt éjszaka a közel négy évtizede távozott Demeter István plébános felől hozott „hírt” az álom: emléksort római utunkról, a hetvenes évekből. A vonat az örvénylő Száva fölött magasodó parton futott, s mi találgattuk a kövek fajtáit. Különös, sok tehetségű pap volt. Száz esztendeje született, akkoriban hatvanas lehetett. Hivatása mellett több „mesterség” művelője a „humán szakmából”. Jókora koffert billentett a csomagtartóba. Éjféltájt leemelte; csupa-újságpapírba csomagolt üvegecskék szunnyadoztak benne. Cseppek – mondta, különböző órában kell „kortyintani” belőlük, és pohárkákat vett elő. Előadta, hogy a cseppek gyógynövényekből készültek, biztatott, tanuljam meg a természetüket…

Igen a találkozásra

Szerző:

Könyvespolcra

 

„Más vallások tagjainak a jelenléte a szomszédságunkban mára elkerülhetetlen kulturális valóság lett. Ráadásul a globalizáció a más vallásokhoz tartozó embereket egy új társadalmi és politikai összefüggésbe helyezi, az internet pedig azonnali kapcsolatot létesít az emberek között, elérhetést biztosítva más vallások szövegeihez, hagyományaihoz és szertartásaihoz.” Így jellemzi a jelenlegi helyzetet Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke legújabb, Hidak a vallások felé című könyvében.

Kora őszi emlékek

Szerző:

Nemrég Budakeszi közelében, a Bodzás-ároknál jártam. Szomorúan láttam, mennyire elöregedtek a bokrok, milyen sok a száraz ág, alig van bogyó, és sajnos nagyon kevés volt a madár is. Ballagtam az árok mentén, és közben feltolultak bennem az emlékek. A múlt század ötvenes-hetvenes éveiben rendszeresen gyűrűztük itt a madarakat az őszi vonulás idején. Akkoriban a bokrok tele voltak feketén csillogó bogyókkal, és sok volt a poszáta is. Ezek a madarak az érés idején szinte kizárólag a bodzabogyókkal élnek, ami egyfajta katalizátort jelent számukra a vonulás idején.

Virágok, kívánságok

Szerző:

A hajdúsági ember találékonysága és vendégszeretete messze földön híres. Hajdúnánáson járva nemcsak a városháza előtti monumentális Kossuth- szobor vonzza a tekintetet, hanem a katolikus templomhoz közeli japán cseresznyefák kertje is, amit a magyar–japán barátság jegyében hoztak létre 2013 áprilisában. Számomra azonban elsősorban nem ezek, az útikönyvekben is megtalálható nevezetességek tették érdekessé és barátságossá a várost, hanem a Móricz Pál nevét viselő könyvtár előtti figyelemfelkeltő tábla, amelynek felirata: „Virágok és kívánságok tere.

Gyógyít az Isten

Szerző:

 

Abortuszon átesett nők és segítőik megrendítő vallomásai

 

Gesztenyét szedek, hogy majd gesztenyeemberkét készítsek. Mindenütt gesztenyefalevelek. Szép és békés ilyenkor kora ősszel a máriagyűdi kegyhely. Épp egy lelkigyakorlatra megyek, hogy néhány résztvevővel beszélgessek. Ám nem egy „könnyű” lelkigyakorlat ez: abortuszon átesett nőknek szól, hogy segítsen nekik – meggyászolni, feldolgozni a történteket, és talpra állni, Isten irgalmas szeretetével találkozni. Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó, gyásztanácsadó és Kovács Ferenc diakónus, vagyis a lelkigyakorlatot vezető házaspár fogad. Bemutatnak a nyilatkozó nőknek, és én megdöbbenek: megesett leánykák helyett nagymamakorú asszonyok ülnek velem szemben.

 

Mindennapi kenyerünk

Szerző:

 

Kenyérbérlet a rászorulóknak

 

A hatalmas óbudai lakótelep tízemeletesei között járunk. Nem messze húzódik a Faluháznak is nevezett panelsor. A szürke betont parkok és virágágyások tarkítják. Óvoda, iskola, közért, zöldséges, patika, gyerekzsivaj – minden van. Egy kisváros ez a nagyvárosban. A tízemeleteseket minden átmenet nélkül régi óbudai házak és utcarészletek váltják, aztán megint egy sor panel mered ránk. S nem tudni, a díszes (valaha szebb napokat is látott) kapuk vagy az egyszerű üvegajtók mögött ki hogyan él. Mert akárhogy nézzük is, ez mégsem az a klasszikus kisváros, ahol mindenki ismerne mindenkit. S ahol a legtávolabbi szomszéd is tudná, ki, mire szorul rá. Munkalehetőségre? Jó szóra? Egy falat kenyérre? Hiszen rászorulók mindenhol élnek. Itt is.