„A külső és a belső építkezés összefügg”

Don Bosco szellemében

„Nálunk nincs ilyen kettősség, mi nem választjuk ketté a templomteret és ezt a parkot szent és világi részre – reagál a történetemre a plébános. – Mielőtt tizennégy éve ide kerültem volna, tizenkét éven át a Regnum Marianum-kápolna házfőnöke voltam, de egyébként is mindig magaménak éreztem a Regnum szemléletét: hogy a kegyelem az egészséges életre, a sportra, a játékra, az élő közösségre épül. Minden más elképzelés mesterkéltnek tűnik számomra. Én a szaléziakkal, Don Boscóval és Néri Szent Fülöppel tartok ez ügyben, ezért a mi egyházközségünk nem emel lelki kerítéseket. Senkit sem akar kizárni, éppen ellenkezőleg: közösségbe hív minden jóakaratú embert. Nem feltétel, hogy az illető hívő legyen, misére járjon. Azért próbálunk tenni, hogy ez a tér és park minden itt lakó számára minél élhetőbbé, otthonosabbá váljon. Ezért tartottam fontosnak, hogy egyeztessek az önkormányzattal, amikor megtudtam, hogy a tér felújítására készülnek. Mert a környékbeli gyerekek gyakran itt fociztak, métáztak, és nem akartam, hogy az átalakítás következtében esetleg elessenek ettől a lehetőségtől. Az egyházközségnek is van ifjúsági focicsapata, és az egyházmegyei bajnokságot idén mi nyertük. Ez a tér sokak számára találkozóhely, vasárnap este a mise után gyakran elüldögélünk, -beszélgetünk itt még egy ideig. És mivel az önkormányzat nyitott volt az együttműködésre, mi is részt vettünk a tér átalakításának megtervezésében. Mert a magunkénak érezzük. A plébánián szívesen adunk labdát bárkinek, aki sportolni akar itt. A tér felújításának fontos pontja volt a focipálya építése.


Fiataloknak belépni tilos?

Egy-két éve történt egy vidéki plébánián: a környékbeli fiatalok beszoktak a templomkertbe, talán mivel máshol nem is igen akadt olyan hely a településen, ahol összejöhettek volna. Gyakran megesett, hogy éjszakánként ott beszélgettek, gitároztak, cigarettáztak, iszogattak. Az egyházközség nem nézte ezt jó szemmel, és „birtokháborítókként” tekintett a fiatalokra, feljelentésüket tervezte, és a kerítés megerősítésével, kamerarendszer felszerelésével akarta megakadályozni a további rendbontást. Gyakran aggódunk amiatt, hogy egyre kevesebb fiatal jár templomba, egy ilyen helyzetben mégsem feltétlenül próbáljuk marasztalni őket. Sőt a bonyodalmak elkerülése érdekében talán még a „Fiataloknak belépni tilos!” táblát is kitennénk néha. – Ilyenről nálunk természetesen nem lehet szó – szögezi le a plébános. – Én és ez a közösség Szent Pált szeretnénk követni, aki mindig mindenkit a saját nyelvén, a másik gondolkodásmódjához igazodva szólított meg. Mi örülünk minden fiatalnak, és azon vagyunk, hogy minél vonzóbb környezetet teremtsünk a környék családjai számára. Nemsokára kész lesz a zenepavilon is, amely a környékbeli zeneiskolák és a plébánia két kórusa fellépéseinek egyaránt helyszíneként szolgál majd. A földmunkák, a füvesítés még zajlik. A téren korábban időnként nagy volt a sár, mostantól viszont kikövezett sétányokon lehet rajta átkelni. A játszóteret a kisgyermekek védelme érdekében bekerítettük, az ajtók bereteszelhetők, de ez a kerítés nem az elzárkózás, hanem a biztonság jelképe.

Itt született Antall József

Augusztus 20-án felavattuk és felszenteltem a teret, a műfüves focipályán rúgtam egy gólt, aztán hintáztam egyet. Nem gondoltam volna, hogy ekkora híre megy! Sokan telefonáltak, gratuláltak lelkesen. Örülök, hogy ilyen jók a visszhangok, hogy a közösségünk építkezésének híre ment. Az utóbbi egy évben a templom is megújult. Higgye el, ez nem csak az épületről, a játszótérről, a parkról szól. Remek közösség áll a háttérben, amely sok-sok munkával, adománnyal járult hozzá a sikerhez. A külső és a belső építkezés szorosan összefügg. A felújított padok például egy asztalosmester nagylelkűségét dicsérik, aki felajánlotta, hogy négyesével-ötösével elszállítja és rendbe hozza őket. A keresztutak új, szépen faragott állomásait egy-egy család fizette ki, ezek váltották fel a korábbi gipszgiccseket. És egyébként is mindig számíthattam az egyházközség tagjainak tanácsaira, a mérnökeinkre, építészeinkre. A szomszéd utcában született Antall József, és a templomunkban keresztelték. Pestújhely szülötte volt Szentágothai János Kossuth-díjas anatómiaprofesszor, agykutató is. Olyan örökség ez, amelyhez igyekeznünk kell méltónak lenni.

Fotó: Kissimon István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..