A Mai Ige-jelenség

A Szentírást mindennap elővenni és olvasni nem kis feladat. Talán minden hívőnek volt már olyan szakasz az életében, amikor annyira buzgó volt, hogy nem múlt el nap a Biblia olvasása nélkül. Friss megtérőként, útmutatás-keresőként, bajban lévőként le sem tesszük a szent könyvet. S aztán, ha a lelkesedés alábbhagy, vagy a probléma megoldódik, feltesszük a polcra. Még jól is mutat egy szebb darab, és megelégszünk annyival, amit vasárnap felolvasnak nekünk a templomban. S valljuk be, protestáns testvéreinkhez képest bizonyára lemaradnánk egy Szentírás-ismereti teszten. Pontos igehelyeket jómagam például egyet sem tudok mondani. Szomorú tény ez. Mentségemre szóljon, hogy nagyjából tudom, mit hol keressek. Ám ha betéve tudnám is a Szentírást, vajon az biztosíték lenne-e arra, hogy értem is? Továbbmegyek: hogy élem is?

Az nem lehet, hogy a színésznövendékek tanulmányaik ideje alatt semmit ne halljanak a Szentírásról és a vallásról, hiszen akkor nem túl sokat értenek meg a művészetből – ez a meggyőződés munkál Eperjes Károly színész-rendezőben, aki az egyik első éves színészosztályt kapta meg Kaposváron. A Kossuth-díjas osztályfőnök nyomban felhívta Balás Béla megyés püspököt, hogy nem ártana tenni valamit ez ügyben. Rövid idő alatt megszületett a döntés: a fiatal, karizmatikus plébános, Fábry Kornél atya vallásismeretet oktat majd az egyetemen Thália leendő papjainak s papnőinek.

Kiállítás és könyv a délvidéki magyarok 1944–45-ös elüldöztetéséről

Szomorú jubileum: hetven éve történt a délvidéki tragédia, az ott élő magyarok elkülönítő táborba zárása, elüldözése, kivégzése. Az eseménnyel kapcsolatos vándorkiállítás járja az országot, s a visszaemlékezésekből egy könyv is megjelent.

A kiállítás és a könyv önálló életet is él. Most negyedik alkalommal állt együtt a közönség elé Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–1945 Alapítvány kuratóriumának elnöke és Gutai István író. A rendezvénynek a Tolna Városi Könyvtár adott otthont, a szervező a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége volt. A megjelenteket Saramó Márta, a szervezet helyi elnöke köszöntötte.

Beszélgetés Szuromi Szabolcs Anzelmmel, a PPKE rektorával

Harmincéves korában vette át az egyetemi tanári kinevezését Mádl Ferenc köztársasági elnöktől 2002-ben. Ilyen fiatalon ez korántsem magától értetődő. Mint Szuromi Szabolcs Anzelm professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora egy alkalommal említette, különös érzés volt, amikor nemzedékekkel idősebb tudós kutatókkal állt egy sorban. „Kinevezésem egybeesett a felsőoktatási intézményekre vonatkozó azon rendezéssel, amelynek értelmében az állam a hitéleti képzés területén is megadja az egyetemi tanári kinevezést. Ezért a hittudományi kar azon professzoraival együtt részesültem a kinevezésben, akik évek, sőt évtizedek óta nemzetközi színvonalon tanítottak római egyetemi tanári kinevezéssel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (vagy annak jogelődjén).” Idén, augusztus 20-a alkalmával Szuromi Szabolcs Anzelm a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetést vehette át, a hivatalos indoklás szerint „az egyházi felsőoktatás hazai és nemzetközi minőségi fejlesztéséért és elismertetéséért”. Gazdag életút áll eddig is mögötte, s amikor a beszélgetés során visszapillant pályafutására, egyszerre jelenik meg a szerzetes pap, a tudós, s szavaiból megismerhetjük a hosszútávfutás örömét is.