„Mintegy negyed évszázada annak, hogy ez az ország újra rátalált a szabadság útjára, amely egyszerre nehéz és lenyűgöző. Ez a szabadság tette lehetővé az albán társadalom számára az ország anyagi és szellemi újjáépítését.
Az emberi jogok tisztelete – a tisztelet közöttetek lényeges szó – az emberi jogok tisztelete tehát, melyek közül kiemelkedő fontosságú a vallás- és a szólásszabadság. E kettő előfeltétele egy ország szociális és gazdasági fejlődésének – fogalmazott a pápa.
Albánia örömteli jellemzője továbbá a különböző vallások közötti békés együttélés és együttműködés, amelyet nagy gonddal és figyelemmel kell őrizni. A katolikusok, ortodoxok és muzulmánok közötti kölcsönös tisztelet és bizalom nagy értéket képvisel, és különös jelentőséggel bír napjainkban, amikor szélsőséges csoportok meghamisítják a hiteles vallásos érzületet.
Senki ne gondolja, hogy Isten mögé rejtőzhet, miközben erőszakos, másokat elnyomó tetteket tervez és visz végbe! Senki se hozza fel a vallást olyan tettek mentségére, amelyek ellentétben állnak az emberi méltósággal és az alapvető emberi jogokkal, elsősorban is az embernek az élethez és a vallásszabadsághoz való jogával.
Albánia példája a bizonyság arra, hogy a különböző vallásokat követő emberek és közösségek békés és gyümölcsöző együttélése nemcsak kívánatos, hanem lehetséges és megvalósítható.
A katolikus egyház újjáalakíthatta a helyi egyházi hierarchiát, és folytathatta régi hagyományainak követését, s ezzel újra lehetővé vált számára, hogy normális életet éljen. Istentiszteleti helyeket hoztak létre vagy építettek újjá országszerte. Boldog Teréz anya és a vértanúk, akik hősiesen megvallották hitüket, minden bizonnyal örvendenek a mennyországban látva azoknak a jóakaratú férfiaknak és nőknek az odaadását, akik újra virágzáshoz segítik az albán társadalmat és egyházat.”
Ferenc pápa Tiranában a Teréz anyáról elnevezett téren mutatott be szentmisét. Miután utalt arra, hogy e földre már Szent Pál elhozta az evangéliumot, kitért a több évtizedes kegyetlen kommunista vallásüldözés tragikus eseményeire is, amelyek következtében katolikusok, ortodoxok és muzulmánok egyaránt sokat szenvedtek. Azt mondhatnánk, hogy egész Albánia a vértanúk földje lett. Számos püspök, pap, szerzetes és világi hívő életével fizetett hűségéért. Sokan nagy bátorságról és kitartásról tettek tanúságot a hitvallásban.
„Az igazi vallás a béke, nem pedig az erőszak forrása! Isten nevében ölni nagy szentségtörés! Isten nevében hátrányosan megkülönböztetni másokat embertelen tett!” – hangsúlyozta Ferenc pápa Tiranában a vallási vezetőknek.
A Szent Pál-székesegyházban tartott vesperáson a szentatya átadta előre elkészített beszédét, majd mosolyogva fordult a jelenlévőkhöz: „Eszembe jutott valami más is, amit szeretnék elmondani nektek – s azzal rögtönzött beszédbe kezdett. – Az elmúlt két hónapban készültem erre a látogatásra, és elolvastam az albániai vallásüldözés történetét. Meglepetésként hatott rám, amivel szembesültem: nem tudtam, hogy ennyit szenvedett a népetek! Aztán ma, a repülőtérről jövet láttam a sok-sok vértanú fényképét; ez a nép még őrzi oly sokat szenvedett vértanúinak emlékét. Ez a nép a vértanúk népe. Most, a liturgia elején két tanúságtételt hallottunk: a beszélők egyszerű szavakkal mondták el megindító, fájdalmas történetüket. Azt kérdezhetjük tőlük: »Hogyan tudtátok túlélni ezt a sok szenvedést?« A választ a korintusiakhoz írt levél adja meg: »Isten, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene« vigasztal meg bennünket.”
(A Vatikáni Rádió alapján)
