Az Istenszülő oltalma

Magyar görögkatolikus egyházunkban a háromszázharminchat templomból és kápolnából harmincnégyet az Istenszülő oltalma ünnepére szenteltek fel. (Legutóbb a 2000-es szentévben számoltam ezt össze, a helyzet azóta lényegesen nem változhatott.) Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tizedik templom ezt a titulust viseli. A puszta adatnál azonban sokkal többet jelent az a tény, hogy népünk ennyire szereti Máriát, Jézus Krisztus édesanyját. És „oltalma alá fut”. Ezt az ünnepünket minden esztendőben október elsején tartjuk, bármilyen napra essék is.

Eusztochium

Szeptember 28.

Régi római patríciusnemzetségből származott, a Scipio, illetve a Gracchus család leszármazottja volt. Apja Toxotius szenátor, anyja pedig Szent Paula volt, aki özvegyként az Istennek szentelt életet élő római nők közösségének vezetője lett. Eusztochium tizenkét éves korában döntött úgy, hogy az Úr kedvéért lemond a házasságról, és csatlakozott a közösségben élő római asszonyokhoz. Nagybátyja és nagynénje mindent megkíséreltek, hogy megnyerjék a világi élet számára, de ő kitartott döntése mellett.

A római közösség lelkivezetője Szent Jeromos volt, aki a szent életű nőket bevezette a Szentírás ismeretébe és a szerzetesi életmódba. Eusztochium hamar kitűnt a tanítványok közül, és amint Jeromos neki írt levelei tanúsítják, őszinte barátság alakult ki közöttük.

Péliföldszentkereszt megújult kegytemploma

Az idei Szent Kereszt felmagasztalása-búcsú emlékezetes marad mindazok számára, akik jelen voltak Péliföldszent kereszten szeptember 14-én. Székely János püspök ekkor áldotta meg a felújított kegytemplomot, amelyet a munkálatok miatt tavaly november óta kénytelenek voltak nélkülözni a hívők.

– A Szent Kereszt tiszteletére szentelt templom hosszú idő után most megújulhatott. Az 1735-ben épült barokk kegytemplomot háromszor vették át a szaléziak, mindhárom esetben igen rossz állapotban – emlékezik Ábrahám Béla tartományfőnök. – Először a magyar rendtartomány történetének kezdetén, 1913-ban, amikor is a hozzá tartozó rendházzal együtt igen romos állapotban kapták meg elődeink a hazai letelepedés színhelyeként. Majd 1945-ben, a háború után került újra a szaléziakhoz az épület, harmadszor pedig a kilencvenes évek elején, a negyvenévnyi „gazdátlanságtól” erőteljesen megviselt állapotban. Kilencven évvel ezelőtt, 1924-ben volt egy nagyobb, de a maihoz nem fogható mértékű felújítás. A templom tornyának és tetőzetének teljes cseréje 2012-ben készült el, ezt a munkát folytattuk az idén.

Éjszakai híradások

Messze sem szólal éj közepén harang, mégis valami jelzi a változást, idő bensejében azt a mozdulatot, amely régi szerzeteseké volt, például a X. században. Szapphó görög versstrófája formálódott az éjszakában gót szerzetesek ajkán imádsággá, krisztusi lélekszóvá, amely művészi szépséggel fejezte ki a vágyódást az égi karba, ahol órák nem váltanak napokat – nappalokat, éjjelt. Kolostorban, templomban – fények és arányok karcsú udvarában szürke kámzsás aszkéták az ébredés bódulata múltán álltak-térdeltek együtt, és erősebb fényű gyertyák, mécsek lángjainál mondták-énekelték latin szavak váltakozó sormértékével: „Nocte sur gentes vigilemus omnes – Éjjel keljünk föl, és közösen virrasszunk…”

„Nincs más út, csak az Isten útja”

A dombóvári Szent István-templom jubileumán

 

Régi vágya teljesült a Dombóvár-Kertvárosban élő híveknek 1989-ben, amikor felszentelték templomukat.

A szervezési munkát Farkasdi András plébános vállalta még a nyolcvanas évek elején. Felvette a kapcsolatot az akkori városvezetéssel, elsősorban Vidóczy László tanácselnökkel. Eredetileg a kertvárosi parkban szerették volna megvalósítani az álmukat, de a pártállami gépezet ezt nem engedélyezte. A közelben lakó gyermektelen Csirke házaspár az egyházközségnek adományozta lakóházát és nagy kertjét. Végül így épülhetett fel a templom. A miniszteri engedélyre sajnos négy évet várni kellett, így csak 1988-ban kezdődhetett el a munka, melyhez a hívek is sok társadalmi és anyagi támogatást adtak.

Gyerekrajzokon a pápa

„De szép zokni!” – ujjongtam, amikor megláttam a rajzát. „Az nem zokni – jelentette ki az én ötévesem kissé dühösen. – Az egy muréna!” És már csaptam is a homlokomra, hogy hát tényleg, mi más is lehetne, ha nem egy muréna! Mert A kis herceg óta tudom, hogy van, amikor egy kalaptól bizony félni kell, hiszen meglehet, hogy óriáskígyó, amint épp elefántot emészt, és hogy bár felnőtt vagyok, ne kelljen már mindent megmagyarázni nekem.

Őszi kikerics

Sziklakertünk ékessége lehet a színekben és formákban igen gazdag őszi kikerics. A tavasszal kihajtó, arasznyi hosszúságú, 2–5 centiméter széles levelek a nyár folyamán visszahúzódnak, illetve elszáradnak, hogy az évszak végétől átadják a főszerepet a gumókból kihajtó, 4–5 centiméter hosszú, lila szirmú virágoknak. Érdekességnek számít, hogy a növény magvai a levelekkel együtt tavasszal jelennek meg, és augusztusra érnek be, ezután kezdődik a virágzás.

Isten senkit sem enged elveszni

Már a családról szóló szinódus előtt élénk a párbeszéd

 

Már csak egy hét választ el minket a Ferenc pápa által egy évvel ezelőtt meghirdetett rendkívüli püspöki szinódustól. Az október 5-én kezdődő tanácskozás témája: a csa­lád­pasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében.