Akik példát mutattak emberségből

Barátság, becsület, szolidaritás, bátorság jellemezte azokat a segítőket, akik befolyásukat, anyagi lehetőségeiket, az egyház nyilvánosságát kihasználva kezet nyújtottak a két totalitárius rendszer által üldözött lengyel civileknek, katonáknak, asszonyoknak és gyermekeknek. A szociális ellátás és az oktatás megszervezésében, az elfogadható életkörülmények biztosításában, az emigráns lengyel kormány összekötőinek Nyugatra juttatásában magyarok ezrei olyan emberséges helytállásról tettek tanúságot, amely ma is példaértékű – hangsúlyozta a lengyel nagykövet azon az ünnepségen, amelyet az 1939. szeptember 18-i, magyarországi határnyitás évfordulóján tartottak a lengyel nagykövetségen.

Roman Kowalski a megemlékezést követően átadta a lengyel államfő által adományozott kitüntetéseket.

A Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje posztumusz kitüntetésben részesült Serédi Jusztinián és Lékai László bíboros. Mindkét kitüntetést Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása vette át. Angelo Rotta érsek, apostoli nuncius a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal posztumusz kitüntetést kapta. Az elismerést Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa vette át. A Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje posztumusz kitüntetésben részesült Hanauer István Árpád váci püspök, Varga Béla katolikus pap és politikus, valamint Kudar Lajos alezredes. Hanauer István Árpád elismerését Erdő Péter bíboros, Varga Béláét Mészáros Miklós, Balatonboglár polgármestere, Kudar Lajosét egyik menye vette át.

Serédi Jusztinián (1884–1945) bíboros, prímás, esztergomi érsek 1927-től haláláig volt a Magyar Katolikus Egyház vezetője. Minden lehetőséget megragadva segítette a Lengyel Katolikus Egyház által Magyarországra küldött papok letelepedését. Tevékenységüket anyagilag is támogatta. August Hlond lengyel prímással együtt ő építtette fel a kőbányai lengyel templomot. Neki is köszönhető, hogy a lengyel származású zsidó menekültek közül nagyon sokan a Dunakanyar különböző településein menedékre találhattak.


Lékai László (1910–1986) bíboros, prímás, esztergomi érsek 1976 és 1986 között vezette a Magyar Katolikus Egyházat. A II. világháború alatt Czapik Gyula veszprémi püspök titkáraként sokat tett a lengyel menekültek Balaton környéki – különösen keszthelyi – elhelyezéséért. 1944 márciusában a Gestapo által üldözött Varga Béla plébánost Homokkomáromban bújtatta el.

Az olasz Angelo Rotta (1872–1965) érsek szentszéki diplomataként tevékenykedett. 1930-tól 1945-ig, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által a szovjetek nyomására elrendelt kiutasításáig Budapesten töltött be apostoli nunciusi tisztséget. A II. világháború alatt a diplomáciai csatornákat is igénybe véve határozottan tiltakozott a zsidók üldözése és a deportálások ellen. Tevékenyen részt vett a zsidómentésben: több ezer véd- és útlevél kiállítása fűződik a nevéhez. Keresztségi igazolásokkal látta el a magyarok mellett a lengyel származású zsidókat is. Szerepet vállalt a lengyel menekültek szociális ellátásának megszervezésében. 1997-ben a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.

Hanauer István Árpád (1869–1942) 1919- től szolgált váci püspökként, s e tisztségében pótolhatatlan segítséget nyújtott a lengyel menekülteknek. Az általa vezetett egyházmegye támogatásával és védelme alatt vált lehetővé a híres váci zsidó árvaház megalapítása, amelynek működtetéséhez anyagilag is hozzájárult.

Varga Béla (1903–1995) katolikus pap, pápai prelátus, a Független Kisgazdapárt megalapítója és politikusa, országgyűlési képviselő volt. Balatonboglári plébánosként elévülhetetlen érdemeket szerzett a lengyel menekültek segítésében. Az ő kezdeményezésére létesült az ottani lengyel gimnázium, ahol összesen közel hatszáz diák tanulhatott. A II. világháború alatt ez volt az egyetlen ilyen jellegű lengyel intézmény a világon. A háború éveiben mindvégig szoros kapcsolatot ápolt a Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottmánnyal, valamint a lengyel ellenállási mozgalom irányítóival is. Ez utóbbi szervezeten keresztül az emigráns lengyel kormány összeköttetésben állt Lengyelországgal. 1947-ben letartóztatása elől az Egyesült Államokba menekült, ahol a magyar emigráció vezetője lett.

Kudar Lajos (1895–1945) csendőr alezredes az 1940-es évek elején az Államvédelmi Központ parancsnokhelyettese volt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter bizalmi embereként tartották számon. Az Államvédelmi Központ munkatársaként a német ügynökök felderítése volt a feladata. Az üldözött lengyelekről szerzett információkat továbbadta a lengyelek egyik legfőbb védelmezőjeként ismertté vált id. Antall József menekültügyi biztosnak. Civil ruhával és hamis okmányok kiállításával segítette a lengyel menekültek Franciaországba és a Közel-Keletre történő evakuálását. Neki köszönhető, hogy Edmund Fietz-Fietowicz, a lengyel ellenállási mozgalom budapesti vezetője fontos misszióval kétszer is kijutott Londonba az emigráns lengyel kormányhoz. 1945 februárjában a nyilasok elfogták, és átadták a németeknek, akik nem sokkal később agyonlőtték. Holtteste nem került elő. Közeli munkatársa, Varga Béla atya a II. világháború egyik legnagyobb láthatatlan hősének nevezte.

Fotó: Cser István