Katekézis a liturgiáról
Megszoktuk, hogy a húsvétot megelőző időszakot a magyar nyelv „nagyböjtnek” nevezi. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy a Sacrosanctum concilium zsinati konstitúció 109. pontjában szereplő tempus quadragesimalis kifejezést a zsinati dokumentumokat publikáló, 1975-ben megjelent magyar változat korrekt módon „szent negyvennapnak” fordítja (így, egybeírva).
Görögkatolikus egyházunkban november 21-én az Istenszülő Szűz Mária templomba való bevezetését ünnepeljük. Mint életének oly sok eseményéről, erről sem maradt fenn evangéliumi tudósítás. A népi jámborság azonban meglehetősen kiszínezte: a Jakab-féle apokrif evangélium aprólékos részletességgel mutatja be az eseményt. Számunkra azonban fontosabbak az ünnep liturgikus szövegei, hiszen azok nemcsak leírást adnak Mária templomba való bevezetéséről, hanem elsősorban teológiai magyarázatát közlik, másodsorban pedig mindezt át is imádkoztatják velünk. A lényeget az ünnep fő éneke, a tropár is tartalmazza, melyet három részre lehet osztani.
November 16.
Gertrúd az egyetlen nő a német történelemben, akit a „nagy” jelzővel illetnek. Akárcsak Bingeni Hildegárd vagy Magdeburgi Mechtild, ő is azon középkori szent nők egyike, akik a mai értelemben véve is figyelemre méltó karriert futottak be.
Gertrúd 1256. január 6-án született, de hogy miként került a helftai kolostorba, nem tudjuk. Lehet, hogy buzgó vallásos szülei adták be a rendházba, de az is elképzelhető, hogy a kolostorhoz tartozó árvaház lakója volt. Fiatalon magára öltötte a fátyolt.
A civilszervezetek teendői a megváltozott jogi környezetben„Merjük vállalni a társadalmi kihívásokat”– hangsúlyozta Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius Miskolcon, a Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) rendezvénysorozatot megnyitó szentmisén szeptember 13-án a minorita Nagy – boldogasszony-templomban. A társadalmi kihívások vállalását ma Magyarországon jelentős részben a civil szféra, a társadalmi szervezetek, egye sületek és alapítványok látják el.
A civil szféra az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut Magyarországon. A civilszervezetek között nagy számban találhatók keresztény, katolikus egyesületek és alapítványok, amelyeknek az utóbbi évek megváltozott jogi környezetében kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az adminisztrációra és a jogszabályok változásának követésére. Főbb vonalakban alább olvashatók azok a rendelkezések, melyeket az elkövetkező két évben valamennyi egyesületnek és alapítványnak figyelembe kell vennie.
Franciaország déli vidékén járva az utazó a mai, modern Európában érezheti magát, miközben a görög–római birodalom és a benne felnövekvő kereszténység emlékei közt barangol. A pápaság történetének egy különösen zaklatott kora, az avignoni fogság egy gyönyörű palotában ölt testet a látogató számára, de Arles a Krisztus után 90 körül épült amfiteátrumával vagy a Nîmes-ben látható egykori színház és Toulouse Saint Sernin-bazilikája a kultúrák dicsőségéről és hanyatlásáról, barbár népek inváziójáról, furcsa, sokszor pusztító eszmék térhódításáról mesél.
Mulandó világ – és történelem. Planétákat törvény köt össze, mélységé, magasságé. Hajdan-falum temetőjében járok, a nagy kereszt alatt, ahol évente elhangzott fejkendős asszonyok (görög kardalosokra emlékeztető) kórusában: „A mélységekből kiáltok fel tehozzád, én Uram, hallgasd meg, midőn elédbe esdekelve jut szavam.” A régi egri egyházmegyei énekeskönyv darabja Petőfi barátja, Tárkányi Béla pap költő zsoltárfordítása, amúgy palócosan ejtve. Belehallatszik emlékeimbe a másik zsoltár is, nagyszombat estéjének korábbi liturgiájából: „Istenem, te megvizsgáltál, és jól ismersz engemet…” Így tér vissza ezúttal a gyermekkorom „szépföldem” békesség udvarában, amíg apámnak és anyámnak mécsest gyújtok, és keresztjüket úgy csókolom meg, ahogyan életükben az arcukat…
Szinte észre sem veszik őket a múzeumban. Kicsik. Másodlagosak. Elfeledettek. Névtelenek. Csaknem holtak. De visszahozhatjuk őket az életbe – egy egészen más kontextusban, persze. És nem is kell ezért olyan sokat tenni.
A hidegebb évszakokban sokan délre utaznak, Itáliába vagy Spanyolhonba, ám engem az északi félteke vonz. Az ezer tó országa, ahol nyelvrokonaink élnek, és Norvégia, a fjordok és a sarki fény országa. Henrik Ibsen, Edvard Munch és Julenisse, a térdnadrágot, kézzel kötött harisnyát, norvég pulóvert és házi szövésű kabátot viselő norvég Mikulás hazája. Az a föld, amelynek kis királyságait Széphajú (Szőke) Harald hódította meg, aki 872-ben megalapította az egységes norvég államot.