avagy szót érteni a gyermekünkkel

Az utóbbi időben egyre több ismerős figyelmeztetett arra, hogy hamarosan megtapasztalom majd én is: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ilyenkor mindig elgondolkodom, és visszaidézem gyerek- majd kamaszkoromat, s bizony, most értem csak meg igazán a szüleimet. Amíg kicsi a gyerek, könnyebb szót érteni vele, legtöbbször végrehajtja, amire kérjük. Ám ahogy növekszik, és értelme kinyílik, egyre többször mond véleményt, ami persze eltér a szüleiétől, és egyre gyakrabban hozakodik elő ötleteivel, terveivel, amelyek nem mindig egyeznek a felnőttek ízlésével. Ilyenkor kell bölcsnek lenni, s türelemmel, megértően viszonyulni gyermekünkhöz, hogy bátran tegye meg az első lépéseket az önállósodás útján. Olykor még azt is hagyni kell, hogy orra bukjon, hiszen ha nem tapasztalja meg a kudarcot, hamis képet alakít ki a világról és annak működéséről, törvényszerűségeiről.

Legyen egy nap, amit együtt tölthet a család. Egy nap a közös családi programok számára. Legyen az alkalmazottak számára is egy családi pihenőnap! De mutatkozik erre igény? Igen is, meg nem is.

Van, akinek fontosabb a vasárnapi különpénz. S különben is, vasárnap szanaszét szalad a család. A szülőknek más az igényük, a fiataloknak más a vasárnapi programjuk.

Felhívás házaspároknak

A hetvenéves Új Ember apróhirdetési rovata számtalan szolgálatot tett olvasóinak az elmúlt évtizedekben. Kereshető és található itt: lakás, albérlet, állás, gyermekvigyázó, nyelvtanár, pszichológus, restaurátor, hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb címszavak közül.

Újévkor, a polgári év első napján Mária istenanyaságát ünnepeltük. „Mária istenanyaságában az érkező Istent szemléljük, vízkereszt közelgő ünnepe pedig arra indít, hogy induljunk mindnyájan Isten felé, aki Jézusban kinyilvánítja önmagát. A két ünnep egyike arra hív, hogy rácsodálkozzunk Isten határtalan szeretetére, a másik pedig arra bátorít, hogy induljunk el mi is a felénk elinduló Isten felé.”