A tékozló fiú
Sok szentírástudós, pap, lelkipásztor szereti átnevezni a tékozló fiúról szóló evangéliumi példabeszédet, azt állítva, hogy valójában az Atya szeretetéről szól a történet (Lk 15,11–32). Nem áll szándékomban megcáfolni az eljárásukat, talán nem is tudnám megfelelőképpen megtenni. Viszont azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy a görögkatolikus egyház liturgikus szövegei mégiscsak a tékozló fiúról szólnak azon a vasárnapon, amely a nagyböjtöt előkészítő vasárnapok sorában éppen róla kapta a nevét. Elegendő ehhez a fő éneket, a kontákot szemügyre venni: csodálatosan benne van a bűnbánat folyamata, amely a bocsánat elnyerésének biztos tudatában csúcsosodik ki. Emellett azonban fontos észrevenni, hogy a himnuszköltő személyében a tékozló fiúval azonosítjuk magunkat. Nem is tehetünk másképpen, ha készületünket komolyan akarjuk venni.