Hogyan fogalmazott tehát Ferenc pápa szó szerint az újságírónak adott válaszában?
„Azt hiszem, az Ön által említett családonkénti három gyermek az a gyermekszám, amelyet a szakértők elengedhetetlennek tartanak a népességszám megtartása szempontjából. (…) Ha ez a szám csökken, a népesség is csökken, amint ennek Olaszországban is tanúi vagyunk. Úgy hallottam – nem tudom, igaz-e –, hogy 2024-ben Olaszországban nem lesz elég pénz a nyugdíjak kifizetésére. Ezért válaszom kulcsszava, amelyet az egyház és jómagam is mindig hangsúlyozok: a szülői felelősség.
Hogyan valósul meg ez? Párbeszéd során. Mindenki megbeszéli a lelkipásztorával, hogy az adott esetben mit is jelent a szülői felelősség. (…)
Vannak, akik azt gondolják: ahhoz, hogy jó katolikusok legyenek – bocsássanak meg a kifejezésért –, olyanoknak kell lenniük, mint a nyulak, nem igaz? Nem. A szülői felelősség a lényeg. Ezért vannak az egyházban házascsoportok, szakértők, lelkipásztorok, akikhez fordulni lehet. Számos megengedett utat ismerek. (…)
És van itt még valami. (…) Egy nagyon szegény ember számára az egyetlen gyerek is kincs. Igaz, ebben a kérdésben is okosnak kell lenni. Isten tudja, hogyan segíthet rajta.
Akadnak, akik talán nem elég megfontoltak ebben a kérdésben. A szülői felelősség kérdésében. De ezeknek az apáknak és anyáknak az áldozatkészségét is látni kell. Ők minden egyes gyerekben kincset látnak.”
*
Angelo Becciu érsek, a Vatikán „belügyminisztere”, azaz a Szentszék általános ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára az Avvenire című katolikus napilapnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: Ferenc pápát meglepte „nyúlhasonlatának” visszhangja. Véleménye szerint a félreértésnek az az oka, hogy egyes sajtóorgánumok a szövegkörnyezetéből kiragadva idézték az általa elmondottakat. Különösen bántja, hogy szavait a sokgyermekes családok lebecsüléseként értelmezték. Becciu érsek cáfolta azokat az állításokat is, amelyek szerint a szentatya a háromgyermekes családot tekinti ideális családnak.
A pápa a hétköznapi életből vett, egyszerű hasonlatával csupán azt akarta kifejezni, hogy a gyermekvállalás nem „az állati ösztön logikáját” követő tett, hanem „szereteten és kölcsönös önátadáson alapuló, felelős cselekedet”. A szentatya a Humanae vitae kezdetű enciklikára kívánt utalni, megerősítve ezzel VI. Pál a szülői felelősségről szóló tanításának érvényességét.
Az érsek hangsúlyozta: „A pápa egyáltalán nem akarta kétségbe vonni a nagy családok értékét, és nem állította azt sem, hogy a háromgyermekes család lenne az ideális családméret. Csupán arra utalt, hogy a szociológusok és a demográfusok szerint a népesség szinten tartásának alapvető feltétele, hogy egy családban legalább három gyermek szülessen.”
(A Kathpress és a Vatikáni Rádió alapján R. P.)
