Megnyílt a kecskeméti piaristák jubileumi kiállítása
Ünnepélyes keretek között megnyílt a Kecskeméti Katona József Múzeum és a Piarista Rend Magyar Tartománya gyűjteményeiből létrehozott kiállítás, amely a piarista rend háromszáz éves kecskeméti múltját mutatja be. A Cifra palotában látható tárlat március 29-ig várja az érdeklődőket.
VI. Pál pápa apostoli buzdítása: A zarándokok öröme a szentévben
Isten népének életébe természeténél fogva beleilleszkedik a szentév, sajátos zarándoklataival együtt. A jubileum kegyelmét azonban csak úgy nyerjük el, ha közelebb jutunk Istenhez a hit, a remény és a szeretet által. Ennek a jubileumnak az átélését a módok és eszközök sokféleségével mindenki számára könnyebbé akartuk tenni. Lényeges marad azonban az a belső döntés, amelyben mindenki válaszolhat a Szentlélek felhívására. Válaszol mint Krisztus tanítványa, a katolikus és apostoli egyház gyermeke, az egyház szellemében. Minden más csupán eszköz és jel. Valóban az annyira óhajtott zarándoklat Isten népe minden tagjának egy lépést jelent, Paschát, bevonulást a lélek mélyére, ahol az Atya, a Fiú és a Szentlélek befogadják őket benső egységükbe és életükbe. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat s az Atya is szeretni fogja őt. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Ahhoz pedig, hogy valaki ezt a jelenlétet felfogja, az szükséges, hogy igaz önismeretre jusson, tudja, hogy Isten teremtménye és gyermeke.
Ablakomnál az éjszaka. Asztalomnál egyszerű lámpa tiltja a belépését. Körém telepednek az „éj bölcsei”, jobbára költők, festők, zenészek s lelkiélet-mesterek kertjeikből. Mindegyiknek van benső vonatkoztatása hangokkal, sorokkal, képekkel: Novalisnak, Mörikének, Thurnernek, Kodálynak és még sokaknak.
Tóth Árpádra figyelek, halk mondataira. Az estről, az éjszakáról gyakran írt kora ifjúságától. Megannyi mélyáramlat a sorokban, melyekről ezt jegyezte meg: „a lélek balga fényűzése”. Pedig csak a valóság nehéz érzékelése- elszenvedése mondatta vele hitelesen. Hiszen ő is tudta-vallotta Babits (sírkövére felírt) szavait: Nem az énekes szüli a dalt: / a dal szüli énekesét.
Ruby Holt mert nagyot álmodni. A százéves amerikai néni egész életében szerette volna látni az óceánt, de sohasem volt rá lehetősége. Életét egy farmon élte le, Tennessee államban, ahol napszámosként gyapotültetvényeken dolgozott, és négy gyermeket nevelt fel. Száz életéve alatt mindössze csak egyszer hagyta el a farmot. Nem engedhette meg magának, hogy utazgasson.
Családunkban még hosszú évtizedek után is derülten idézzük fel azt a napot, amikor egyik testvérem négylábú zongorát rajzolt zeneiskolai vizsgalapjára. Őt egyébként remek zenei tehetséggel és jó rajzkészséggel egyaránt megáldotta a Teremtő. Ugyanakkor január óta már az is elmondható róla, hogy a jövőbe is látott.
Az év elején bemutatott új, magyar fejlesztésű „csodazongora” ugyanis egy cseppet sem hasonlít hangszertestvéreihez. Hét évig készült, és Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész ötletéből született.
Százráncú köpeny, szalagos bot. E kellékekről ismerni meg az egri fertálymestereket. Különös foglalkozás az övék. Azazhogy nem is foglalkozás, inkább feladat. Olyan tisztség, amelynek viselője csakis köztiszteletben álló férfiú lehet.
Egerben évszázados tradíció a fertálymesterség intézménye. A XVI–XIX. században több településen választottak az emberek maguk közül tizedeseket, utcakapitányokat, a német ajkú vidékeken fertálymestereket. Ők tartották a kapcsolatot a városi hatóság és a lakosság között.
Eredetileg másról akartam cikket írni, ám amint kinéztem a dolgozószobám ablakán, megkapta a szememet valami élénksárga szín. Kimentem, és a sziklakerti növények közt az eddig szerényen megbúvó téltemető (Eranthis hiemalis) hívta fel magára a figyelmemet: Itt vagyok, meghoztam a tavaszt! – üzente napsárga, vidám virágaival.
Száz éve született Thomas Merton
„1915 januárjának utolsó napján, a Vízöntő jegyében, egy iszonyú háború idején, délen, a spanyol határ mellett, egy francia hegység tövében jöttem a világra. Természettől fogva szabad vagyok, mint Isten képmása, mégis foglya voltam saját erőszakosságomnak és önzésemnek, mint a világ képmása, melybe beleszülettem. Ez a világ a pokol képe volt…” Így kezdi Thomas Merton trappista szerzetes, költő és író a Hétlépcsős hegy című önéletleírását. A múlt század egyik legjelentősebb lelki írója azt az utat járta be, amit Szent Pál és Szent Ágoston. Anglikán keresztény családba született, de a vallás kérdései sokáig nem igazán érdekelték. Olvasmányélményei – például a Vallomások – és barátai hatására 1938-ban katolizált, majd rövid ferences kitérő után 1941-ben belépett az Our Lady of Gethsemani trappista kolostorba.