„Az leszek, mint anya!”

Szerző:

Szüleimmel kapcsolatban nagyon sok szép és jó élményem van. Ezek közül az első helyet mindig más veszi át: az első fagyizás, egy jó beszélgetés, egy közös játék, vagy más jobb és jobb emlék. Az enyéim között nemrég vette át a vezetést egy különleges esemény: az anyukámmal dolgozhattam! Persze sokan azt gondolhatják, hogy ez nem is olyan jó dolog, hiszen vannak fiatalok, akik inkább gyorsan elhagynák a szülői fészket, hogy önállóak legyenek. De én erről nem így vélekedem, mert azt a munkát, hivatást szeretném folytatni, amit anyukám is csinál a családi életre nevelés területén. Így számomra a legjobb emlékem lett vele kapcsolatban az első igazi közös munkánk.

„A hivatásunk visszahat ránk”

Szerző:

Páros lelkipásztori portré

 

Barátok. Két jópofa, viccelődésre mindig kész, nyüzsgő, csupa élet pap, az egri lelkipásztori- teológiai napok elmaradhatatlan résztvevői. Attila és Márton jó példái annak, mit jelent, hogy az egyháznak dolga van a világban, hogy észre kell vétetnie magát, és meg kell értenie, milyen kínok, betegségek orvosául várják „odakint”.

– Mindketten évek óta rendszeres résztvevői az egri lelkipásztori-teológiai napoknak. Hogyan fedezték fel maguknak ezt az eseményt, és miért szeretnek odajárni?

Kutas Attila dombóvári plébános: Az egri találkozón tizenhárom éve jártam először, ugyanabban az évben, amikor kapcsolatba kerültem a Szentjánosbogár közösséggel. Az egybeesés talán nem is véletlen, mert mindkettőt a gondviselés ajándékának érzem az életemben. Úgy hiszem, a papi élet fontos sajátossága, hogy a hivatásunk visszahat ránk, változtat, alakít rajtunk. Azon túl, hogy papok vagyunk, nem maradunk ugyanolyanok évről évre, és keressük is az alkalmakat, hogy fejlődhessünk, új szempontokat kapjunk a szolgálatunkhoz.

Délutáni találkozás

Szerző:

Van egy műsor a Magyar Katolikus Rádióban minden hétköznap délután öt és hat óra között. Készítői személyes találkozásra invitálják a tisztelt hallgatóságot és az Új Ember olvasóit a Loyola Caféba.

„Akarom, tisztulj meg!”

Szerző:

Mk 1,40–45

 

A vasárnapi evangélium egy leprás meggyógyításának történetét beszéli el (Mk 1,40– 45). Történeti forrásaink másutt is említést tesznek arról, hogy Jézus leprásokat gyógyított meg (Mt 11,5; Lk 17,11–19).

Az ókorban igen sokféle bőrbetegséget, gombásodást leprának neveztek. A Misna (a Krisztus után 200 körül íródott, de régebbi hagyományokat tartalmazó zsidó törvény- és hagyománygyűjtemény) nem kevesebb mint hetvenkét fajtáját sorolja fel a „leprának”. Valószínűleg ide sorolták például a pszoriázist, az ekcémát és más hasonló betegségeket is.

A Traditio Apostolica II.

Szerző:

A római liturgia történetéből

 

A Traditio Apostolicát mutattuk be röviden az előző alkalommal, ezt a gazdag liturgikus anyagot felvonultató kora keresztény iratot. Ezúttal ennek egy részletére, az itt található eucharisztikus imára összpontosítunk. A 2–3. fejezet a püspökszentelés szertartását mutatja be, a 4. fejezet pedig már arról beszél, ahogyan az újonnan beiktatott püspök bemutatja a szentmisét.

A nagyböjt kapujában

Szerző:

A görögkatolikus egyház hívei a vajhagyó vasárnappal érkeznek el a nagyböjt kapujához. Ugyanis másnap – a „tiszta hétfőnek” nevezett napon – ténylegesen elkezdődik számukra a nagyböjt szent időszaka. (A római katolikus híveknek hamvazószerdáig még hátra van két napjuk.) Ennek az utolsó vasárnapnak a liturgikus szövegei már egyértelműen a nagyböjti feladatra összpontosítanak. Az pedig nem más, mint a paradicsomi állapot visszaszerzése az érzékek megtisztítása és a test megfékezése révén. Vagyis a minél mélyebb és őszintébb bűnbánat.

A szervita rend hét alapítója

Szerző:

Február 17.

 

A XII. századtól Európa-szerte jelentkeztek a szegénység és a vezeklés eszményét hirdető mozgalmak, melyek az evangélium hűbb követése mellett a fennálló társadalmi rend (így többek között az egyház hatalma és vagyona) ellen irányuló eszméket is képviseltek. Nem meglepő, hogy a papság kezdetben gyanakodva szemlélte ezeket a mozgalmakat. Sok közösséget eretneknek nyilvánítottak, ugyanakkor e megújulás nyomán bontakozott ki a ferences és a Domonkos-rend is.

A XIII. század elején hét firenzei kereskedő – Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione és Alessio – is megelégelte a sok hatalmi harcot. Lakóhelyük szüntelen háborúban állt a szomszéd államokkal. Közben a város is két részre szakadt: egymást támadták a pápa feltétlen fennhatóságát vallók és a világi császárság elsőbbségéért küzdők.

A jó halál

Szerző:

Béky Gellért jezsuita szerzetes emlékére

 

Akit az Isten szeret, azt szép halállal ajándékozza meg. Béky Gellért régi kedves bibliáját olvasta, amikor megállt a szíve. Nem bírta tovább a mindennapos odafigyelést.

A fiatal Weöres verse örök bátorítás: „Isten vendége vagy e világon! / Miért nem hagyod, hogy a házigazda / minden termét sorra nyitogassa, / minden kincsét rendre megmutassa?” Gellért atya tudta, hogy az élet ajándék. S ha itt van, túl a kilencvenedik évén, akkor még várnak tőle valamit. A Teremtő fontos feladatokkal bízta meg. Legelőbb azzal, hogy Tahifalva kis kápolnájában beszéljen, aranyba vonja, igaz útravalóval lássa el hallgatóit. Bölcsességgel és derűvel magyarázza az igét, s amilyen észrevétlenül megjelent, úgy is távozzon az oldalajtón.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.