Ciprasz Görögországa

Az új miniszterelnök a görög társadalomnak ahhoz a széles rétegéhez tartozik, amely meglehetősen eltávolodott az ortodox keresztény gyökerektől, és ateistának vallja magát. A kötelező iskolai hitoktatást már 2008-ban eltörölte a – nem baloldali – kormány, jóllehet az ortodox keresztény társadalmakban az iskolai hitoktatás, ha nem is feltétlenül korszerű és eredményes, mégis sokfelé természetes.


A társadalom elvilágiasodásának jele az is, hogy az ortodox kispapok nehezen találnak menyasszonyjelöltre, manapság nem „divatos” reverendás kispappal mutatkozni az utcán, nem úgy, mint korábban. A meglehetősen tapasztalatlan új kormánynak máris nehéz problémákkal kellett szembenéznie: az ország északnyugati részén áradnak a folyók, és a Szahara felől szálló finom por is nehezíti az emberek életét. Megszakadt a Szaloniki és Athén közötti vasúti összeköttetés, számos helyen veszélybe kerültek az utak és a műemlékek.

Kérdéses, hogy a baloldali kormány hogyan tudja beváltani választási ígéreteit. Máris finomabb hangolásban nyilatkoznak, s első intézkedéseik közül csupán a minimálbér emelése mutatja, hogy igyekeznek teljesíteni ígéreteiket, miközben törekszenek arra, hogy megőrizzék helyüket nemcsak az Európai Unióban, hanem az eurózónában is.

Leginkább azonban az a nagy kérdés, lesz-e a gazdasági megújuláson túl keresztény újjászületés is?