A szerzetesek évében, Kaszap István születésének 100., halálának 80. évfordulójához kapcsolódva jubileumi programsorozatot szervez a Székesfehérvári egyházmegye, a jezsuita és a ciszterci renddel, valamint a cserkészszövetséggel összefogva. Spányi Antal megyés püspök március 25-én a fehérvári Vasútvidéki Prohászka-templomban nyitja meg az egyházmegyei emlékévet. Homíliát mond Forrai Tamás Gergely jezsuita tartományfőnök.
Szent II. János Pál már az ezredforduló előtt megállapította, hogy az egyház a XX. században újra a vértanúk egyházává vált. Különösen a két világháború és a totalitárius rezsimek, valamint a megannyi társadalmi konfliktus és a szélsőséges szegénység nyomán jöttek létre olyan helyzetek, amelyekben az egyháznak számos keresztény élete árán kellett tanúságot tennie hitéről és az evangélium iránti hűségéről.
Magyar Gergely atyát hívtam a napokban Nagyszőlősön. A ferences rend korábbi tartományfőnöke az elmúlt év augusztusa óta Kárpátalján szolgál. Ma ő a nagyszőlősi plébános. Beszélgetésünket a templom és a plébánia épületének felújításával kezdtük, de rövidesen a Kárpátok alatti élet mindennapi – és egyre feszítőbb – gondjai kerültek szóba. Még ugyanezen a napon levelet kaptam régi munkácsi ismerősünktől, Popovicsné Palojtay Mártától. A két hang – a két kiáltás – egybekapcsolódott. S a hír: a Katolikus Karitász országos gyűjtésbe kezdett Kárpátalja népének megsegítéséért.
Találkozás Marton Bernát ciszterci atyával
Személyét az utóbbi napokban felkapták a magyar médiában, annak kapcsán, hogy a rossz időjárás miatt lefújt dallasi maratoni – ultramaratoni, ötven kilométeres – futóverseny távját ő idehaza, a Margit-szigeten teljesítette, hetvennégy évesen. A ciszterci szerzetes, a rend által alapított dallasi gimnázium tanára az év elejétől – a tanév végéig – Magyarországon tartózkodik, a budapesti Szent Imre Gimnázium növendékeit oktatja angol nyelvre. Ezek a tények adták Bernát atya iránt az érdeklődés kereteit. Találkozásunkkor én sokkal inkább a szerzetes útjára voltam kíváncsi, amely a második világháború elején Budán, beszélgetésünk helyszínétől nem messze kezdődött.
Látogatás Sopron új templomában
Múlt heti lapszámunkban hírt adtunk arról, hogy felépült Sopron Lőverek nevű városrészének új temploma. Az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére emelt istenházát Pápai Lajos szentelte föl ünnepi szentmise keretében március 1-jén. Az örömünnep előestéjén Sopronba látogattunk, és meggyőződtünk arról, hogy az összefogás és a közös akarat csakugyan hegyeket mozgat. Riportunkban Bognár István atya és Supka-Kovács Tamás kalauzol bennünket, illetve megszólalnak az új templomnak örvendő hívek is.
(Jn 3,14–21)
A nyitott szívű farizeus, Nikodémus zsidó tanácsos éjnek idején felkeresi Jézust, mert hallotta tanítását és látta csodáit, s arra következtetett: ez a próféta Istentől jött, különben nem tudna ilyen csodákat művelni. Jézus megmagyarázza Izrael tanítójának, hogy újjá kell születnie vízből és (Szent)lélekből, ha be akar menni az általa hirdetett Isten országába.
A római liturgia történetéből
A szerzetesség születése a Krisztus utáni IV. század elejére tehető. A korai szerzeteseket – a remetéket és a közösségben élő úgynevezett cönobitákat – a mai monasztikus szerzetesség, Szent Benedekhez hasonlóan, elődjének tekinti.
A monasztikus szerzetességhez kapcsolódó egyik legfontosabb kép a liturgia kiváltságos ápolása. Vajon hogyan tekintettek magukra ilyen szempontból az ókori egyház első szerzetesei?