Interjú a Széchenyi-díjas Rózsa Hubával
Széchenyi-díjat kapott Rózsa Huba „a teológia területén elért kiemelkedő tudományos eredményei, valamint a Szentírás javított szövegű kiadása érdekében végzett magas színvonalú és odaadó munkája elismeréseként”. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusát, a Szent István Társulat alelnökét ebből az alkalomból kérdeztük hivatásáról, munkájáról.
Kihirdették Kocsis Fülöp érsek-metropolitai kinevezését
Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa március 23-án Hajdúdorogon ünnepélyesen kihirdette Kocsis Fülöp érsek-metropolitai kinevezését – tájékoztat a Hajdúdorogi Metropólia. Március 20-án Ferenc pápa a Magyar Katolikus Egyházon belül a bizánci rítusú katolikusok számára megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat. A szentatya ugyanezen hatállyal Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspököt kinevezte a Hajdúdorogi metropólia első metropolitájává, a metropólia székhelyévé pedig Debrecent tette meg. A beiktatás első lépéseként a zsúfolásig megtelt hajdúdorogi görögkatolikus székesegyházban ünnepélyes keretek között kihirdették Kocsis Fülöp érsek-metropolitai kinevezését.
A keresztutat járva Jeruzsálemben
„Különleges város. Nem is tudom, mintha érezni lehetne ott Jézus leheletét” – mondta egy zsidó barátom, amikor elmeséltem neki, hogy Jeruzsálembe megyek. Az ő gondolatával indultam útnak, no meg azzal a képpel, amelyet a Szentföldet megjárt munkatársak beszámolóiból, a Szentírás történeteiből és a bibliai tárgyú hollywoodi klasszikusok jeleneteiből állítottam össze magamban Jézus földjéről. A Szentföldön járva persze sokat változott ez a bennem élő kép: sokkal tisztább, világosabb lett. Talán azt is mondhatom, hogy ami eddig csak „mese” volt, az most valósággá lett. A legjobban kétségkívül a keresztút fogott meg. A Szederkényi Károly gazdagréti plébános lelkivezetésével zajló zarándokút állomásai közül elsőként Jézus szenvedésének és halálának helyszíneivel ismerkedünk meg.
Háromszázharminc éve született Johann Sebastian Bach
Sokat szenvedett a tehetsége miatt, de fájdalmas zenei motívumai is ugyanazokhoz tapadnak, melyeknek együttes jelzője: vallásos. Művészetével „a lábához juházta a mindenséget”. Így jellemzi versében Rónay György, s hogy mindig az öröm katedrálisát építette.
Ezt a dómot nem lehet lerombolni, különben meghal a világ zenéje, ahogyan Róma is, ha ledőlnek a Colosseum falai – mint Goethe jövendölte.
Bár a veszély korunkban egyre növekszik, annak a humanizmusnak, amely Krisztus óta Európa szellemi rendje a lélekben, még mindig a legtöbb esélye van. J. S. Bach zenei életműve „a világ bozótjába, ártó hatalmak ellen bűvös kört” von, szerkezetébe szövi a „teljes létet”, a szív békéjét teremti meg, a mindenség ritmusa lüktet benne, amely követi bolygónk mozgását, kiénekli a teremtés metafizikai üzenetét.
Vigilia-köszöntő, Végh György nevében is…
Különösen megható estére gyűlt össze a galéria ülőhelyeit is megtöltő, népes közönség március 3-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában. Ráadásul nem kizárólag katolikusok: az elsők között érkezett meg Fenyvesi Félix Lajos, a kiváló evangélikus költő és publicista, az Evangélikus Élet munkatársa. Ugyanígy a mai, ökumenikus időkre utalt a folyóiratok szabadpolca, ahol az ugyancsak evangélikus Credo mellett ott van a református Confessio és a Protestáns Szemle is. Hiába, ma már történelemnek számít az az időszak, amikor egy katolikustól azt sem vették szívesen, ha belépett egy protestáns templomba…
A Herman Ottó-emlékév tanulságai
2014-ben tematikus év keretében emlékezett az ország Herman Ottóra halálának századik évfordulója alkalmából. A centenáriumi év számos formában lehetőséget biztosított egyedülálló életművének megismerésére. A rendezvények sorából kiemelkedett a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítás. Az emlékév hivatalos lezárása 2015. február 26–27-én volt. Az ünnepség egy parlamenti és múzeumi konferenciát, szoboravatást és a Herman Ottó-díjak átadását foglalta magában.
A Jolanta-CD margójára
Azt hittem, elmondhatom, hogy Csajkovszkij életművét – beleértve a ritkán játszott operáit, szimfonikus költeményeit, korai darabjait – jól ismerem. Aztán rájöttem, hogy mégsem eléggé. Annak idején persze a Jolantát is hallgattam rádióból, lemezről; 2004-ben, a Bartók + Csajkovszkij tematikájú Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a minszki társulat vendégszereplésében láttam, aztán 2012-ben a Theater an der Wienben… Mégis, a New York-i Metropolitan februári élő „mozis” közvetítése kellett az újrafelfedezéséhez. (Mariusz Treliński rendező – merész gondolattársítással – Bartók Kékszakállújával állította párba a másfél órás egyfelvonásost. És Valery Gergiev vezényelt…!)
Budapesten mostanában jól állunk A bolygó hollandival. De egyáltalán Richard Wagnerrel. Az elátkozott hajóskapitányról szóló zenedráma skót partoknál játszódó 1841-es ősváltozatát az Operaház tartja műsoron; júniusban pedig a Művészetek Palotájában, a Budapesti Wagner-napokon az 1843-ban, Drezdában bemutatott „hétköznapi” verzió, vagyis a norvég közegbe helyezett Hollandi szólal meg nemzetközi énekesgárdával, Fischer Ádám vezényletével, Kovalik Balázs szcenírozásában. Azt persze még nem tudjuk, hogyan alakul a rendező elképzeléseiben a darab, mi lesz belőle a Müpában, hiszen a remekművek egyik előnye, hogy kimeríthetetlenek.