Lukácsy György

Missziós terület

Szerző:

Modellértékű közösségépítés a keszthelyi Farkas Edit Római Katolikus Szakképző Iskolában

 

Romba dőlt családokról, elszegényedő falvakról, a kábítószer csábításáról egyre több fiatalnak van személyes tapasztalata. Egy új dokumentumfilm-sorozat azt mutatja be, hogyan segítenek egy kisvárosi szakiskola tanárai azokon a kamaszokon, akik életkori nehézségeiken túl hátrányos szociális helyzetükkel is küzdenek.
„Mindig megtalálták ezt az iskolát a hátrányos helyzetű gyerekek” – mondja Kiss Katalin, a Szociális Missziótársulat által fenntartott Farkas Edit-szakiskola igazgatója a Missziós terület című dokumentumfilmben. A biztos családi háttér hiánya miatt idejekorán felnőtté váló gyerekekért a keszthelyi intézmény munkatársai különleges erőfeszítéseket tesznek. Amellett, hogy oktatják a szociális gondozó és ápoló, valamint a panziós falusi vendéglátás szakon tanuló diákokat, a gyerekek lelki életére is odafigyelnek. Minden diák élhet a mentorprogram, vagyis a tanárokkal való rendszeres konzultáció lehetőségével, és a közösségépítésre is nagy hangsúlyt helyeznek.

Gyöngyök a mélyben

Szerző:

Találkozás Jiří Menzellel Hrabal „filmszerepben”

Mikor megtudta, hogy egy alapvetően hittel foglalkozó hetilap nevében kérdezzük, kéretlen vallomásra ragadtatta magát: „Hiszen meg sem vagyok keresztelve!” Bár elsősorban filmjeiről szerettük volna faggatni, ő láthatóan inkább a vallást és sajátos cseh lelkiségét firtató kérdésekre várt. A hetvenöt éves Jiří Menzel Bohumil Hrabalhoz fűződő több évtizedes barátságáról, az elzárkózó Milan Kunderáról és a nevetés hatalmáról beszélt nekünk.

„Lehet, hogy nem vagyok megkeresztelve, de tisztelem a vallásuk iránt elkötelezett embereket, cserkész pedig magam is voltam – vág bele amúgy bemutatkozásként az Oscar-díjas cseh rendező, aki a budapesti Titanic filmfesztivál zsűrielnöki székét foglalta el az elmúlt héten. – Gyermekkori cserkészélményem az oka, hogy Hrabal úrral sosem találkoztam szívesen kocsmában, pedig neki ez volt a kedvenc találkozóhelye. Én ugyanis cserkészként megtanultam, hogy dohányozni és alkoholt fogyasztani tilos, Hrabal úrnak pedig éppen a sör és a füst volt a természetes életközege.” Barátságuk mégis négy évtizedig tartott. 1965-ben kezdődött, amikor is a cseh újhullám rendezői – Menzel mellett Jan Nĕmec, Evald Schorm, Vĕra Chytilová és Jaromil Jireš – az akkor már híres író novelláiból állítottak össze egy szkeccsfilmet. A Gyöngy a mélyben célja az volt, hogy „lerójuk tiszteletünket a mester előtt, éppen ezért megállapodtunk, hogy Hrabal minden epizódban – mintha csak arra járna – átsétál a jeleneten” – emlékszik vissza Menzel. A címadó novella már magában is sokat elárul Hrabalról, akitől „azt tanultuk meg, hogy bár minden embernek vannak hibái és bűnei, ezekkel együtt kell szeretnünk őket, minden emberben van érték, mindannyian rejtegetünk gyöngyöket a mélyben”.