Vallás, erőszak, spiritualitás

Szerző:

A kereszténység megvilágításának esélyei korunkban

 

A közelmúltban egy jeles katolikus szociológus arra kapott felkérést, hogy nyilvános beszélgetést folytasson napjaink egyik legtekintélyesebb katolikus filozófusával. A több órán át zajló – természetesen hallatlanul sokféle kérdést érintő – eszmecsere végén a társadalomtudós szűkebb körben megjegyezte, hogy nehezen elfogadható számára az a probléma, amely a legjobban aggasztotta a filozófust. Míg őt ugyanis a kereszténység globális helyzete, az egyes kontinenseken folyamatosan alakuló-változó jelenléte, modern önértelmezése, a többi valláshoz fűződő viszonya és jövőjének legalapvetőbb kérdései foglalkoztatták, addig az igen tiszteletreméltó életművet alkotó, idős filozófus számára az okozta a legfőbb gondot, hogy miért lehetnek lányok is ministránsok a szentmisén.

Igazságra vezető kísérletek

Szerző:

„A keresztény hit nem csupán homályos filozófia, hanem szakadatlan kihívás”, mely azt is jelenti, hogy „folyamatosan gondolkodjunk, miként hat a keresztény tanítás a közéletre”. Rowan Williams volt canterburyi érsek A hit szerepe a mai világban című könyvében számos olyan tanulmányt olvashatunk, mely ennek a gondolkodásnak a gyümölcse. A Bencés Kiadó Napjaink teológiája című sorozatában megjelent kötet majd harminc írása közül kettőt kiválasztva igyekszünk rámutatni arra, hogy az anglikán teológus felvetései megfontolásra érdemesek.

A római liturgia történetéből: a liturgikus családok kialakulása (2. rész)

Szerző:

Az egyház Konstantin császár uralkodásától (aki Nyugatról Keletre teszi át a birodalom központját) és a különböző kulturális-teológiai és liturgikus-spirituális hatások és jelenségek mentén kezd el teljesen természetesen és egészségesen keleti és nyugati egyházakra szétválni, eleinte belső, hitbéli és fegyelmi szakadások nélkül. Az előző részben vázolt felsorolásból világosan látszik, hogy a különböző liturgikus családok mibenléte sokkal több, mint pusztán az ünneplési formák különbözősége.

A hét szentje: Notker Balbulus (április 6.)

Szerző:

Notker 840 körül született, valószínűleg Jonschwilben, a svájci Sankt Gallen kantonban. Európában ebben az időben a népvándorlás utolsó szakasza zajlott, miközben a verduni szerződés (843) három részre osztotta a Frank Birodalmat. A viszályok, háborúk és a kulturális hanyatlás időszaka volt ez. Sok iskola, kolostor zárt be, és szellemi műhelyek szűntek meg. A Sankt Gallen-i kolostor azonban első virágkorát élte: Szent Otmár a bencés regula alapjain megújította a közösséget, Jámbor Lajos pedig 816-ban a szabad apátválasztás kiváltságát adományozta neki.

Az éjszaka fénylik (Jn 20,19–31)

Szerző:

A mai evangélium mélységes összefüggéseket rejt. Mindjárt az elején gondolkodóba ejt az első mondat nehézkessége: „Amikor pedig, aznap, a hét első napján beesteledett…” (Jn 20,19). Ez a nehézkesség számunkra nagyon is drága, mert a húsvéti üzenet forrására utal. A négy evangélium egységesen így jelöli a feltámadás napját: „a hét első napján” (Mt 28,1; Mk 16,2; Lk 24,1). Ez görögül így hangzik: „Mia ton sabbaton”, szó szerint: „a szombatok egyén”. Az „egy” tőszámnév az „első” sorszámnév helyett áll, a „szombatok” pedig a hetet jelöli. Ez a számunkra körülményes megfogalmazás arámi-héber gondolkodásmódra és szóhasználatra utal, vagyis arra, hogy mind a négy evangélium olyan közös hagyományból táplálkozik, amely az egyház első arámi nyelvű nemzedékétől származik, a jeruzsálemi ősegyházból (Farkasfalvy Dénes).

Egységben

Szerző:

A római liturgia történetéből

 

Arra törekedjetek, hogy Eucharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek. Az ókori egyház számára evidenciának számítottak Antiochiai Szent Ignácnak ezek a szavai: csak az egységben, a püspök körül létrejövő igaz hitű egyházi közösségben van létjogoultsága a szentmise ünneplésének.

Bizonyosság a feltámadásról

Szerző:

A bizánci egyházban sajátos elnevezésük van a húsvét utáni vasárnapoknak, amelyet az aznapi evangélium alapján kapnak. Ezek között az első a „Tamás- vasárnap”, amely Szent Tamás „hitre jutásáról” szól. Ennek ellenére a köznyelvben Tamás apostolon rajta maradt a „hitetlen” jelző, nem is biztos, hogy megérdemelten. Ő ugyanis csak az általános emberi kívánságot fejezte ki akkor, amikor bizonyosságot akart szerezni Jézus Krisztus feltámadásáról. S hogy ez megtörtént, arról tanúskodik az evangélium, liturgikus szövegeink pedig újra és újra élővé teszik a történteket. Az ünnepi konták egyetlen lendülettel mondja el azt, amit az evangéliumból hallunk (Jn 20,19–31). Így a szövegét valójában nem is lehet részekre osztani. Azonban három szempontot mégis érdemes kiemelni belőle.

Soubirous Bernadett

Szerző:

Április 16.

 

Loudres a világ egyik legismertebb zarándokhelye, Bernadett életéről mégis keveset tudunk valójában. Ez azonban talán így is van rendjén, hiszen, ahogyan maga is vallotta: csupán eszköz volt, a Szűzanya dolgozott vele, azután sarokba állította, akár a seprűvel teszik az asszonyok.

Marie-Bernard Soubirous, akit csak otthon hívtak Bernadettnek, a legidősebb gyermek volt a családban. Apja molnár, édesanyja mosónő volt, és igen szerény körülmények között éltek. Testvérei közül többen kisgyermekként meghaltak, és maga is sokat betegeskedett.