Ország Lili (1926–1978) Oestereicher Lívia Évaként született Ungváron. 1950-ig Szőnyi István tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az Állami Bábszínház tervezőjeként dolgozott 1950 és 1954 között – majd 1960 és 1978 között is –, ahol megismerkedett az Európai Iskola tagjaival, Korniss Dezsővel és Bálint Endrével. Az 1950-es években a szürrealizmus hatott művészetére, később, „ikonos korszakában” pedig szakrális jellegű alkotásokat készített. Az 1960-as évektől figyelme a régi korok civilizációinak hagyománya felé fordult.
Bálint Endre (1914–1986) az Iparművészeti Iskolában tanult 1930 és 1934 között: reklámgrafikusnak készült. 1934 nyarát Párizsban töltötte, három hónap után úgy tért vissza Budapestre, hogy elhatározta, a festészetet választja hivatásának. Alkotásai 1943-ban szerepeltek az Országos Magyar Izraelita Képzőművészeti Egyesület Képzőművészeti Csoportjának kiállításán. Művészetének kibontakozását nehezítették a második világháború embertelen évei: előbb munkaszolgálatra hívták, majd a vészkorszakban bujkálásra kényszerült.
A háború után tiszta lappal, új úton akart elindulni, ezért megsemmisítette fiatalkori alkotásai jelentős részét. A mostani kiállítás a teljes életútját követve ebből a korszakból fennmaradt egyik munkáját is bemutatja. Az 1940-es évek második felében az Európai Iskola néven létrejött művészeti csoportosulásnak lett alapító tagja, annak valamennyi közös tárlatán részt vett.
Az 1956-os forradalom alatt a művészeti élet szervezésében vállalt szerepet. A forradalom leverése után, 1957-ben Párizsba ment. A néhány hétre tervezett franciaországi tartózkodásból öt év lett, amely meghatározta további munkásságát.
Életének talán legtermékenyebb korszaka volt ez, sorra születtek jelentős festményei. Hét hónapig tartó folyamatos munka után, 1958-ban nyomtatásban jelent meg több mint ezer bibliai témájú illusztrációja egy díszes kiadású Szentírásban, az úgynevezett Jeruzsálemi Bibliában. Ez a kiadás negyvenöt egész oldalas színes, illetve ezerkétszázötven aranyfekete szövegközti illusztrációt tartalmaz, egy példánya a kiállítás nyitó vitrinében látható.
A tárlat első nagyobb egysége Ország Lili művészetébe ad betekintést. A művésznő korai alkotásai az „egyéni hang” keresésének bizonyítékai. Önarcképe a XX. század hajnalának művészi megoldásait idézi. A kevés vonallal megformált portrén a festőnő szigorú tekintete a belső érzéseivel a világ felé kevésbé megnyíló embert tár elénk. Művészi kifejezésmódját előbb a kollázs technikával készített képekben próbálta megtalálni. 1962-es prágai utazása meghatározta művészetét. A város híres zsidó temetőjének sírköveire faragott betűk inspirációjára festészetének egyik központi motívumává váltak a stilizált héber írásjelek.
Az ősi betűformák felé fordulása kiteljesedett más ókori eredetű civilizációk betű- és számképeinek ihlető forrásként való felhasználásában. Ország Lili 1968 és 1974 között több alkalommal járt Pompejiben, ahol művészi lelkületéhez közel álló motívumra lelt, az élet „útvesztőit” jelképező labirintusra, amelyet közel ötven festményén is feldolgozott. A Biblia Múzeumban látható kiállításon mind a zsidó síremlékek, mind a labirintusok világát megidéző képeiből jelentős válogatást találunk.
A tárlat második részében Bálint Endre szakrális vonatkozású festményei folytatnak „párbeszédet” Ország Lilinek a kiállítótér másik falán függő képeivel. Bár a teremben két művész alkotásait látjuk, minden művet áthat a közös szemlélet, amely a múlt értékeit kívánja a nézők elé tárni. A kiállítás ingyenesen tekinthető meg a Ráday Gyűjtemény Biblia Múzeumának kiállítótermében (Budapest IX. kerület, Ráday utca 28.), hétköznapokon 10 és 19 óra között. Jelen sorok írója a Budapesti Városvédő Egyesület Lotz Károly Festészettörténeti Csoportjának szervezésében, április 7-én és 9-én, 12 és 16 órai kezdettel ingyenes tárlatvezetéseket tart a kiállításon, amelyekre nagy szeretettel várják az érdeklődőket.
