70 éves az Új Ember

Az Új Ember éppen hét évtizeddel ezelőtt, 1945. augusztus 9-én jelent meg először. A születésnap alkalmából a lap múltjának és jelenének emlékezetes vagy éppen hétköznapi pillanatait mutatjuk meg ebben a rövid videóban.

Hetven év

A hetven évvel ezelőtt Magyarországon, a háború utáni romok eltakarítása és az újjáépítés közben akadtak emberek, akik szerették volna megőrizni a katolikus közéletet, és ehhez egy új hetilap beindítását tervezték. „Öltsétek magatokra az új embert” – ezt a Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből vett idézetet hívták segítségül, amikor címet kerestek neki.

Örökbe fogadva

Négy csodaszép kislány, egy halott édesanya és egy jó barátnő megrendítő története – „Drága barátaim! Annyira hálás vagyok az élet ajándékáért. Az imáitok, a pozitív gondolataitok és az adományaitok betöltötték a szívemet, és megerősítették a lelkemet. Napról napra jobban VAGYOK. Tudom, hogy a gyógyulási folyamat sok időt és türelmet vesz igénybe. Harcos vagyok, és hiszek a lélek erejében és a test csodálatos gyógyulási képességében. Az áradó szeretetért és reményért szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet minden családtagomnak és barátomnak.”

2015.08.09.

Hetvenéves az Új Ember: Rátkai Balázs főszerkesztő köszöntőjével, illetve Pilinszky János egyik jegyzetével emlékezünk meg az évfordulóról. Emellett bemutatjuk a budai Szent Ferenc Kórház rehabilitációt segítő tanösvényét, a Karitász menekülteket segítő tevékenységét és négy testvér örökbefogadásának megható történetét.

A kulturális aszkézisről és a szabadságról

Beszélgetés Dejcsics Konrád bencéssel – A fiatal bencés szerzetes Vas megyéből, Szombathelyről származik. Apai ágon a nyugati országhatár mentén élő horvát elődökre tekint vissza. A Dejcsics név valószínűleg a deutsch német kifejezésre utal, elképzelhető, hogy sváb vagy osztrák eredet is fölismerhető a családban, bár nemzedékek óta magyar tudattal élnek.

A kis tócsák vendégei

A forró nyári napok idején a madarak is keresik azokat a helyeket, ahol inni és fürödni lehet. A Népligetben több állandó vizű kis tócsát ismerek, és bármelyik felé járok, mindig megállok néhány percre, hogy figyeljem az oda érkező szomjas vendégeket.