A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben szeptember első hetében rendezték meg a harmadik magyarországi börtön-cursillót, amely a zárt intézeti helyszín, a büntetés-végrehajtás szabályai és a fogvatartottak helyzete miatt más, mint a szabad környezetben megtartott hasonló lelkigyakorlatok. Tizennyolc önként jelentkező fogvatartott kapcsolódott be az előadások, oktatások és lelkigyakorlatos elmélkedések napi menetébe, amelyet hét igen képzett, többségükben világi előadó tartott. A cursillo klerikus vezetői Székely János esztergom–budapesti segédpüspök, valamint Hajdú Miklós sátoraljaújhelyi börtönlelkész voltak. A lelkigyakorlat hátterét a büntetés-végrehajtás részéről Budai István bv. ezredes, intézetparancsnok, továbbá Szabó Tamás elnök-rektor és intézményének előadói biztosították.

Látogatás Jean Vanier-nél, a franciaországi Bárka közösségben – Az ajtóban áll, és már messziről mosolyogva integet egy ősz hajú, kissé ugyan már hajlott hátú, de még mindig hórihorgas férfi. Ugyanazt a sötétkék anorákot viseli, amit mindig szokott. „Miattam jöttetek el ide?” – kérdi álmélkodva. Jean Vanier a II. világháború idején, mindössze tizenhárom évesen lépett be a haditengerészetbe, ám néhány évvel később felismerte: nem ez az ő hivatása, és egyfajta keresésbe kezdett. 1964-ben, harminchat évesen aztán kibérelt egy elhagyatott házikót az észak-franciaországi, erdőszéli faluban, Trosly-Breuil-ben, és egy intézetből magához vett két értelmi fogyatékossággal élő, felnőttkorára egészen magára maradt fiút. Attól fogva együtt éltek. L’Arche, vagyis a Bárka – így nevezte el a közösségüket.