Ha merünk szeretni – Megnyílt az irgalmasság kapuja

Az éjszaka még ránk szorul. A sötétség fordítja oda tekintetét. Üres utcák, tapogatódzó fények az utak mentén. Aztán feltűnik az autóbusz, csomagtartója, ajtaja nyitva, várakozik. Vár azokra, akik ebben a hajnali órában érkeznek, a sötétség, a barátságtalan decemberi éjszaka ellenére. Az ember – különösen a mai kor embere, így érzékeljük – elsősorban a látvánnyal és a mozgással fogalmazza meg helyét és akaratát a világban. Így fejezi ki önmagát és viszonyait. Persze mindez talán elvontan hangzik. Megvalósulása azonban nagyon is érthető. A Misszió Tours utazási iroda lehetővé tette, hogy zarándokok egy csoportja december 8-án személyesen legyen jelen a római Szent Péter téren, a mozgással, az odautazással kifejezve zarándoklelkületét, a helyszínen pedig a közvetlen látvánnyal erősítve hitét. Azt a hitet, amely a szentatya, Ferenc pápa által e nappal meghirdetett irgalmasság évében el kell hogy érje – értelmünkön túlmenően – akaratunkat az aktív szeretet gyakorlásában. A szentatya ráhelyezi kezét a Szent Péter-bazilika súlyos bronzkapujára, s a két szárny ettől a finom mozdulattól megnyílik; tízezrek várnak a téren és a környező utcákban, s majd az év folyamán milliók, hogy átlépjenek az irgalmasság kapuján. Gesztus ez, tudja mindenki, de annak a szándéknak eleven gesztusa, hogy magunkban kell megnyitnunk azt a kaput, s magunknak kell – cselekedeteink által – belépnünk rajta.

Öregség

„Istenem, gondolta, az ember, aki voltam! Az élet, amely körülvett! Az erő, amely az enyém volt! Akkor sehol se éreztem idegenséget! Valamikor réges-régen teljes emberi lény voltam.” E keserű szavakat Philip Roth Akárki című regényében olvashatjuk. Főhőse már elmúlt hetven – ahogyan a szerzője is, hiszen Roth hetvenhat éves volt, amikor a könyv megjelent –, napjai előrehaladtával pedig azzal kell szembesülnie, hogy minden megváltozott. Pedig dehogy! Nem a dolgok lettek másmilyenek, csak ő öregedett meg.

2015.12.20.

Riport az irgalmasság rendkívüli szentéve római megnyitásáról. Kerek lett minden címmel interjút készítettünk Horváth József rákkutatóval, aki egy cigánytelepen nőtt fel. Emellett közöljük a „Muzsikál az erdő” novellapályázaton első helyezés elért írást, illetve Jókai Anna immár ünnepekre hangolt gondolatait is.

Add tovább! – Adventi gondolatok az ajándékainkról

Évről évre megtörténik velünk, hogy hetekig tartó fejtörést, egyeztetést, boltba rohangálást igényel, míg összeállítjuk, hogy mit vigyen az angyalkánk a karácsonyfa alá. Mert ajándék az kell – gondoljuk. (Meg persze sütemény, függönymosás, színtelen izzókészlet, háromra kisült hal, gyerekeknek betlehemes – és csak akkor jöhet a Lukács evangéliuma, meg a Fel nagy örömre…) Szóval az ajándék az az, ami kell: a gyerekeinknek azért, mert ők még kicsik. Az unokahúgoknak is, mert már tizenöt éve adunk. A szomszédasszonynak is, mert ő is adott. A kollégáknak is – ha lehet, valami házi készítésű finomság –, hogy lássák: remek háziasszonyok (is) vagyunk. Aztán hosszú listába fogunk, excel táblázatot készítünk arról, hogy mi mindent kell tennünk (és vennünk) még Jézus születése alkalmából.

Nézzünk magunkba! – Beer Miklós interjúkötetéről

Nem véletlenül kaptuk Ferenc pápát, aki mindig a szolidaritást hangsúlyozza. Amíg szegények vannak köztünk, nem ringathatjuk magunkat a kényelmünk illúziójában, nem ülhetünk nyugodtan a kényelmes lakásunkban, a terített asztalunknál, autóval, nyaralóval a hátunk mögött. Nem csukhatjuk be a szemünket, a szegénység, a hátrányos helyzet, a nyomor láttán – fogalmaz karácsony alkalmából megjelent interjúkönyvében dr. Beer Miklós. A váci megyés püspök részletesen is elmondja gondolatait a menekültügyről, a kereszténység jövőjéről, a politikai megosztottságról, és a tőle megszokott nyíltsággal beszél a paphiányról, a cölibátusról, de még a fogamzásgátlásról is.

Édes varázslat – ízek, illatok, jelképek

Az ünnep része a mézeskalács – Mézeskalácsból készült babák, házikók, szívek, huszárok és angyalok közt ülünk Tószegi Judit mézeskalács-készítővel. A karácsony varázslatos „kelléke” ez az ínycsiklandó sütemény, amelynek már az illata is az ünnepet idézi. Vendéglátómtól egy Mézi babát kapok kóstolóba. A vicces figurát a Shrek című mesefilm tette nálunk népszerűvé. Aggódva harapom le a fejét, de úgy látom, nem fáj neki. Készítője pedig mesélni kezd a mézeskalács titkokat rejtő, izgalmas történetéről, amely a kis babánál több ezer évvel idősebb.

Kosok – Testvéri szeretet fagypont alatt

Miért nézzünk télen izlandi filmet? – Már megszokhattuk, hogy időnként érkeznek érdekes filmcsemegék a gejzírek szigetéről is, de most ősszel valami több történt. Az októberben bemutatott Fúsi című film után még egy remek alkotás landolt a magyar mozikban Izlandról. A két film között érdekes kapcsolat, hogy a Fúsi címszerepét szenzációsan alakító Gunnar Jónsson a Kosokban is feltűnik a vásznon.

Korlátok nélkül

Nick Vujicic rendkívüli története az igaz szerelemről – Napjainkban, a Tinder-randik korában az ember azt gondolná, mi sem egyszerűbb, mint ismerkedni. Csak letöltöd a társkereső alkalmazást a telefonodra, nézegeted a környékbeli fiúk, lányok fotóját, jobbra húzod, balra húzod, attól függően, hogy tetszik-e, és hopp, máris egy pár vagytok, kezdhettek csetelni. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. Internetes oldalak és okostelefonos applikációk ide vagy oda, sokan keresik, és mintha ma egyre nehezebben találnák a párjukat. Hogy miért, ki tudja. Annyi azonban bizonyos, nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy rátaláljunk a tökéletes szerelemre. Erről szól Nick Vujicic és felesége, Kanae története.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.