Ne féljünk az igaz élettől

„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre.” (1Pt 1,3) Jézus Krisztus feltámadása az élet realitása. Sok mindent ismerek a világból, tartok fontosnak az eseményekből, életem elválaszthatatlan részének tekintem azokat. Kész vagyok áldozatot is hozni ezekért. Majd valamikor kiderül: tévedtem, hamis, fölösleges dolgokra fordítottam időt, energiát, pénzt, egészséget. Hamis világot alakítottam ki, értelmem, érzelmem, akaratom olyan valóság előtt hódolt, amely nem is létezik, csak az igazság látszatát kelti. Mert hazug, cél és távlat nélküli, önmagamra irányuló, mások és a magam sérüléseire épülő. Kegyetlen szembesülés ez. Reményvesztetté, élettelenné, a jövőről lemondóvá, magányossá tesz. S kész vagyok számolatlanul fizetni annak, aki a szabadítás, a gyógyulás, az egészség, a szép jövő ígéretét énekli. Sodorva befelé a felszínesség, a hazugság, a látszatvilág mélységeibe. Ki szabadít meg magamtól, hazugságaimtól, csalódásaimtól?

Édes élet Ordaspusztán – Vendégségben a Csáki család méhészetében

Akadnak az országban olyan települések, ahol elfogy a térerő, beragad az autó kereke a sárba, és nincs a sarkon kisbolt, ahová kiugorhatna az ember, ha fogytán a süteményhez szükséges sütőpor. Bercel falut elhagyva, Ordaspuszta is ilyen hely Nógrád megyében. Itt az útelágazásnál kőkereszt jelzi az irányt, a volt intézői birtokon tűzifa és kályha adja a meleget, a közeli domboldalon birkák legelnek, és a megújuló természet biztosítja a megélhetéshez szükséges javakat. Tavaszi riportunkban Csáki Balázs fiatal méhész, gazdálkodó és felesége, Szebedy Csenge mesélnek arról, hogyan zajlik a hatfős család élete, miként élnek közösségben méhek és emberek, s mi történik addig, míg a méz a lépekből a reggeli pirítósra csorog.

„Szerzetes és kertész akartam lenni”

Székely János püspök a papság kalandjáról – Huszonöt éve, 1991. március 2-án szentelték pappá. Magával ragadó lelkesedéssel beszél az ókeresztény egyház lelkületéről, nagy megjelenítő erővel idézi fel a kereszténység kezdeteinek lendületét. És sejteti: valami hasonló feléledésében bízik itt és most, a 2010-es évek Magyarországán is. Ezért próbál tenni.

Gyógyít az öröm

Különleges iskola a Heim Pál Gyermekkórház onko-haematológiai osztályán – „Gondos, áldott kezek mosdatják, ápolgatják a kis tanítványokat…” – írja 1938 februárjában a Friss Újság. Iskola a menhelyi kórházban című cikke az elhagyott gyermekek befogadására, ápolására és nevelgetésére-tanítgatására létesített Heim Pál Gyermekkórház korabeli munkáját mutatja be. A cikk mellett egy kép is szerepel: a táblára számokat író tanító nénit rácsos kórházi ágyaikon csücsülve köntösös-pizsamás gyermekek veszik körbe. Majdnem nyolcvan évvel később ugyanarra vállalkozunk, mint annak idején a XX. századi hazai szenzációsajtó első képviselőinek egyike: Magyarország legnagyobb gyermekkórházába látogatunk el, hogy bemutassuk a kórházpedagógusok szolgálatát, azoknak a tanároknak a munkáját, akik az intézmény onko-haematológiai osztályán fekvő, súlyos beteg – s ezért az iskolától tán a leghosszabb ideig távol maradó – gyerekekkel foglalkoznak.

2016.03.27.–04.03.

Húsvéti lapszámunkban: Erdő Péter bíboros, Udvardy György és Palánki Ferenc püspök húsvéti gondolatai; Ferenc pápa katekézise a szolgáló szeretetről; interjú arról, hogyan jelenik meg az irgalmasság az Ó- illetve az Újszövetségben. Emellett riport a Heim Pál Gyermekkórházban működő iskoláról, Szepsy István „szeretet alapú” borászatáról és a Csáki család méhészetében zajló munkáról.

Csöndre hívó Krisztus-arcok – Olasz Ferenc életmű tanúi

Fejfákra emlékszem először, 1973-ból. Református temetők sírjeleire. Olasz Ferenc fotóművész első filmjére és kiállítására. Később került a kezembe Kunt Ernő a Temetők népművészetéről írt könyve. A különböző vallási felekezetek sírkövei, díszítményei – falusi környezetben – bonyolult jelrendszert mutatnak, melyeknek lélektani, halállal szembesülő teológiai értelmük van. Akkor már ismertem szűkebb pátriám – fölnevelő településem – sírkertjének több, értékes fejfáját, amelyek a lakosság összetételéről tanúskodnak – a már elfelejtett múltról. (Dédapám, a bognár egyetlen fából faragott kettős keresztjéről a megyei népművészeti monográfia mint késői barokk mesterműről emlékezik meg. Maga faragta.) Olasz Ferenc mostani életmű-jelentkezése a Magyar Művészeti Akadémián valóságos megvilágosodás a hit, az élet és a mulandóság partjainál, amely nem lehet közömbös senkinek, még ha találkozik is a „halálmegvetéssel”.

Keresztény önazonosságunk közlése

Beszélgetés Bagyinszky Ágoston főiskolai tanárral – Az egyház élő hagyománya című könyv a Hívők hitérzéke című sorozat legújabb darabjaként jelent meg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L’ Harmattan Kiadó gondozásában. Yves Congar, a híres domonkos szerzetes, teológus művének magyar kiadását Bagyinszky Ágoston ferences szerzetes, a főiskola Fundamentális Teológiai Tanszékének adjunktusa szerkesztette. Vele beszélgettünk a hagyomány teológiai fogalmáról Congar tanulmánya alapján.

Elillanó világok őrzője – Egy kivételes elme: Vay Péter

„Gróf Vay karcsú, szikár és aszketikus kinézetű. Magas papi gallérjával, fekete ruhájával, amelynek karmazsin része fölött dupla gyöngysoron mellkereszt függ, a merev egyházi ember megtestesülése. Viszont viselkedése élénk és szívélyes, és amikor beszél, elragadtatással szól a témájáról. Ahogy a hivatását említette, amelyet teljesíteni igyekezett, arca felderült és a szeme csillogott…” – írta a The New York Times tudósítója 1911. december 3-án az elegáns és lelkes magyar klerikusról.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.