Bobek Tamás, avagy Spagi atya gondolatai a „cowboy-létről” – Izgatottan ülök a vonaton. Csak el ne tévesszem, hol kell leszállnom, s nehogy véletlenül továbbmenjek. „Tessék mondani, Kiskőrös következik?” – kérdezem a mellettem ülő bácsit, s így történik, hogy jó helyen szállok le. Vajon megismerjük egymást? – merül fel bennem a következő gondolat, s mihelyt meglátom, rájövök, hogy nehezen téveszthettem volna össze bárkivel. Bobek Tamás vagyok, Spagi atya – mutatkozik be beszélgetőtársam, egy közel két méter magas, szakállas férfi, bőrdzsekiben, a papi civil fölött AC/DC-s pulcsiban. A Fröccs nevű kávézóban ülünk le, és órákig beszélgetünk. Spagi atya a Bács-Kiskun megyei, Kiskőröshöz közeli Kecel város káplánja, öt éve szentelték pappá, s már évek óta a KözösPont ökumenikus fesztiválmisszió katolikus spirituálisa. Hitről, hivatásról, „cowboyságról” kérdezem.

„Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz” – idézi János evangéliumának sorait Szepsy István mádi borász, a legendás aszú, a szamorodni és a tokaji száraz borok világszínvonalú újraértelmezője. A mádi mester megfogalmazása szerint „szeretet alapú” borászatot művel. Vallja: a szőlőtő és a szőlővessző, az ember és a természet, a borász hite és gondolkodása nem választható el az általa készített boroktól. Szepsy István mindig is a maga útját járta. Ennek köszönhetően pincészete ma százhektárnyi birtokon, ötvenkilenc hektár szőlőterület négyszáz parcelláján állítja elő a világ élvonalába tartozó csúcsborokat. Először arról kérdeztem, miként valósítható meg, hogy a mennyiségi termelés helyett a minőségi munka kerüljön előtérbe.