Fizikus, klímakutató, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke, a Közép-európai Egyetem (CEU) Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központjának (3CSEP) igazgatója, megosztott Nobel-békedíj részese, hét gyermek édesanyja. Ürge-Vorsatz Diánával a teremtésvédelemről, az éghajlatváltozásról és más aktuális kérdésekről beszélgettünk.
Az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnázium jubileumi ünnepsége – Nyolcvanöt éves iskola. Vajon miért a megkülönböztetett figyelem, hiszen annyi más magyar oktatási intézmény sokkal régebbi alapítással büszkélkedhet? Ám ha arra gondolunk, már Szent Ferenc életében megtelepedtek az assisi szerzetes fiai Esztergomnak azon a helyén, ahol ma az 1931-ben életre hívott kollégium, majd gimnázium magasodik, s hogy az eltelt évtizedekben milyen különleges missziót töltött be az iskola, máris értjük és méltónak találjuk az ünneplést.
A szentatya a szeptember 7-én délelőtt tartott általános kihallgatás keretében arra buzdította a hívőket, hogy vizsgálják felül istenképüket. Isten nem ítélkező bíróként, hanem irgalmat gyakorló testvérként küldte hozzánk Fiát. Egyedül az irgalom ment meg és üdvözít minket. A pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Bevallom, a magyar borkultúra témájával kapcsolatban családi hátterem – egyik, tragikus sorsú pécsi borász dédapám miatt – elfogult vagyok. S érzékeny mindarra és mindazokra, akik ezt a kérdéskört nem egyszerű vállalkozásnak, hanem vállalásnak, az üzletin, a kereskedelmin túlmutató, ha úgy tetszik, megszentelt emberi tevékenységnek, a Teremtővel folytatott párbeszéd egyik formájának vallják. Ezért is vágtam bele először abba, hogy az Isten és a bor című, a magyar szőlőskertek szakralitását bemutató Dékány Tibor-fotóalbum tizenkét képéhez 2015 karácsonya előtt verseket írjak, most pedig abba, hogy a tolcsvai Oremus Szőlőbirtokot, s annak igazgatóját, a legalább húsz éve személyesen ismert Bacsó Andrást egy kicsit másként, ezúttal nem borászati szakszavakkal és statisztikai adatokkal megtűzdelten mutassam be a Mértékadó olvasóinak. Azok is rendkívül fontosak, de Bacsó igazgató úr gazdag médiamegjelenései online elérhetők, így talán vállalhatók ezek az ezúttal nem-praktikus, nem-praktikás, inkább munkája szellemiségét, lelkületét célzó kérdések.
Az immár tizedik alkalommal megrendezett Szakrális Művészetek Hete, az Ars Sacra-programsorozat alkalmából gazdag kínálattal várja az érdeklődőket Győr: kiállítással emlékeznek meg többek között Melchior Hefele és Istvánffy Benedek munkásságáról, s az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva tizenkét helyi kortárs művész szervez közös képzőművészeti tárlatot.
Buzsák névjegye bámulatos gazdagságú népművészeti kincse, amely régóta rabul ejti a tárgyalkotó folklór szerelmeseit. Számos egyedi motívumot és öltésfajtát őrzött meg az eleven emlékezet és a hímzőasszonyok sokasága, hiszen ma is szebbnél szebb rátétes, vézás és boszorkányos technikával készült terítők, futók kerülnek ki a kezük alól. Őszi kirándulásterveink közé érdemes beiktatni a Csisztapusztán meleg vizes fürdőt üzemeltető, másfél ezres somogyi települést, amely bizonyság arra, miként lehet éltetni eleink örökségét. A megyei közgyűlés már az elsők között beemelte „kincsestárába” Buzsák népművészetét, s elismerte az Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címmel.
