Egy papi életút egyik legnehezebb döntését kellett meghoznia Tomka Ferenc atyának, amikor huszonöt közösségteremtő és templomépítő év után elhagyta a káposztásmegyeri plébániát. „Ezt csak az értheti meg, akinek meghalt valakije. Atya voltam a plébánián, sokan mondták, hogy az igaz apát veszítik el. Az új megtérők számomra is olyanok voltak, mint a kisgyermekeim. Őket kellett otthagynom, egy virágzó családot. Több hónapos lelki sötétségen mentem át. Egy ideig még ott éltem a plébánián, és úgy kellett jelen lennem, hogy erőt adjak a többieknek.”