Plébánosom meghívására már második alkalommal vettem részt az országos lelkipásztori napokon Egerben. Jó volt együtt lennünk olyan emberekkel, akik az igazságot keresik, igaz ember módjára próbálnak élni értékzavaros világunkban.

Ha Kalló, akkor egy kedves rokon (kisbetűvel írva pedig düröckölőt, ványolót jelent), ha Kallós, akkor az ismert erdélyi népdalgyűjtő (kisbetűvel írva ajakkóst, a vábnyolót, a malom mesterét, molnárát jelenti), ha pedig Kallósd, akkor ezt a Zala megyei kis községet pontosabban: egy szépséges, a tájat uraló, mégis a tájba simuló rotundát jelenti számomra.

A Kommunista Kiáltvány egyik tézise szerint a proletárnak nincsen hazája. Az úgynevezett kozmopoliták pedig az emberiség iránti szeretettel helyettesítik saját hazájuk szeretetét. Csakhogy a kisebb közösségen keresztül lehetünk felelős tagjai a nagyobbnak: aki elhanyagolja a családját, aligha lesz igazán áldozatkész hazafi. Aki nem tartozik valamely nemzethez – amely része az emberiségnek -, hogyan tartozhatna az egészhez? Csak az léphet elő világpolgárrá, aki előbb egy ország polgára volt.

Vasvár emlékezete – Domonkos rendtörténeti gyűjtemény – A Vasi-Hegyhát oldalában fekvő kisváros, Vasvár egy – ma még – kevéssé közismert egyházi és művelődéstörténeti értéket őriz. A város domonkos kolostora és temploma ugyanis nemcsak a fehér barátok, de a koldulórendek legrégebbi, viszonylag eredeti formában megmaradt épülete Magyarországon. A kolostor emellett egyre gyarapodó rendtörténeti gyűjteményt is őriz, mely szerencsére egyelőre a kevésbé veszélyeztetett értékeink közé tartozik.