Mátyás király öröksége

A reneszánsz kori magyar művészetről – Corvin Mátyás királlyá kikiáltásának ötszázötvenedik évfordulóján, január 24-én látványos ünnepségekkel nyitott meg a reneszánsz éve, amelyben „illő és üdvös”, hogy minél több szó essék, hazánk történetének Mátyás nevével fémjelzett korszakáról. A Magyar Emlékek a Világban Egyesület egész évben minden második kedden előadást szervez, hogy segítse e harminckét évnyi uralkodás nemzetközi jelentőségű gazdasági, társadalmi, kulturális és katonai eredményeinek megismerését. Ezen előadás-sorozat keretében került sor február 5-én a korszak néhány ismert képzőművészeti emlékének bemutatására.

A rendezvény célja az volt, hogy elfogulatlanul, művészi igényességgel vizsgáljon néhány kiragadott reneszánsz festményt, szobrászati és iparművészeti alkotást. Ezek jelentős részét a budapesti és az esztergomi országos múzeumok őrzik. Az év során Budapesten négy nagy kiállítás fog méltó képet adni Mátyás király, felesége, az udvari méltóságok, valamint egyházunknak az ország egészére kiterjedő művészetpártolásáról. Valamennyi kiállítás a Tavaszi Fesztivál kiemelkedő eseménye lesz, és június végéig látogatható. Március 14-én nyílik az első kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban, amely Mátyás király nevelőjének, majd kancellárjának, Vitéz János esztergomi érsek európai műveltségét mutatja be világhírű könyvtárának néhány fennmaradt kódexén keresztül. Vitéz Jánost korának itáliai humanistái „Lux Pannoniae”-nak, Pannónia fényének nevezték. Mecénása volt a korszak legjelentősebb tudósainak, például Regiomontanusnak, itáliai és görög filozófusoknak, költőknek és képzőművészeknek. Egyikük pompás alkotásait: Vitéz János érsek esztergomi dolgozószobájának remekművű falképdíszének részleteit éppen e jubileumi évben ismerhetjük meg a maga eredeti szépségében. Az érsek példája és oktatása segítette Mátyás királyt híres Corvina könyvtárának kialakításában, amely – a pápák gyűjteménye után – a korszak legjelentősebb könyvtára volt.

A második kiállítás, amely március 19-én nyílik a Várban, a Budapesti Történeti Múzeumban, Mátyás király és udvarának művészetét mutatja be.
Ezt követően március 25-én nyílik az Iparművészeti Múzeum ragyogó, itáliai majolikakiállítása, amely tárgyak főképpen Beatrix királyné jóvoltából honosodtak meg hazánkban.
A Magyar Nemzeti Galéria ünnepi kiállítása március 28-án nyílik Mátyás király öröksége címmel. A reneszánsz művészet továbbélését mutatja be a XVI-XVII. századi Magyarországon.

Mindezek az ünnepi tárlatok, valamint az esztergomi Keresztény Múzeum, illetve a Kárpát-medence számos múzeumának és templomának Mátyás korában készült művészi alkotásai megállásra, elgondolkodásra késztetnek bennünket. Ilyen alkalom volt február 5-én a Várban elhangzott előadás. Az érdeklődők büszkén állapíthatták meg a bemutatott művészi alkotások láttán, hogy milyen csodálatos, magas színvonalú hazánk művészete. Az előadás a királyi udvar emlékeivel kezdődött: a királyi pár jól ismert, profilban ábrázolt, fehér márványból faragott portréjával, illetve az aranyhímzésű Trónkárpittal. Művészettörténetírásunk joggal nevezi itáliai munkáknak ezeket, de ebből nem következik, hogy a hazai művészek szerényebb képességűek lettek volna. Ebből csak az látszik, az itáliai mesterek voltak olyan életrevalóak, hogy megtalálták az utat az olyan megrendelőhöz, aki jobban fizet, mint az ő hazájukban élő megbízók többsége.

Mindezek után került sor a királyi alapítású és pártfogás alatt álló, Esztergom közelében fekvő garamszentbenedeki bencés apátsági templomba készült Úrkoporsó pompás szobrainak bemutatására. Majd a távoli Nyírbátor (a Báthori-család székhelyének) templomai, a család megrendelésükre a nyírbátori ferencesek számára készített stallum remekművű intarziakompozíciói és reneszánsz faragásai következtek, azután az egyik kapu fölé készült félalakos Madonna a Gyermekkel dombormű. Végül Kassa város plébániatemplomának főoltárképeit idézte meg az előadás Szent Erzsébet életének jeleneteivel. A kereszt-csoda ábrázolásának expresszivitása, a drámai jelenet csúcspontjának mély, pszichológiai ábrázolása mindenkit meggyőzött, hogy az alkotás a kor európai művészetének első vonalába tartozik. S bár a megrendült, felesége előtt térdre hulló Lajos őrgróf Mátyás király arcvonásait viseli, nem valószínű, hogy a budai udvar művésze festette a képet. Joggal feltételezzük, hogy a számunkra, név szerint még ismeretlen művészt Kassa városa bízta meg a környék festői közül.

Ugyancsak csodálatra méltóak Lőcse, Bártfa, Szepeshely, Kolozsvár, Brassó és a Székelyföld ötszáz év vérzivatara után is fennmaradt oltárképei, ötvösművei, műalkotásai. A magyar reneszánsz művészetnek – amely Mátyás király birodalmában bontakozott ki, és e gyökerekből táplálkozott a Jagello királyok korában is, s tőlünk sugárzott szét Közép-Európában – önálló karaktere van, amely a gótika és a reneszánsz stílusjegyek sajátos, széles skálájú, magas színvonalú egységére épül.

Kívánom, hogy e felismerés öröme minél több honfitársunkat töltsön el ez év során, a hazai és a kortárs európai művészi alkotások láttán. A jubileumi év során pedig ne felejtkezzünk meg arról sem, milyen kiemelkedő szerepet töltött be egyházunk európai jelentőségű reneszánsz művészetünk létrejöttében és megőrzésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.