Álmodik a múlt: Ha Kallósd…

Gervers-Molnár Vera a magyarországi rotundákról szóló könyvéből tudom, hogy a kerek hajójú, köríves apszisú rotundák közül hármat – mint a kései romanika alkotását – a Nyugat-Dunántúlon találunk: Kallósd, Nagytótlak és a Bagodvitenyéd melletti Vitenyédszentpál. „A három kis templom összefügg egymással. Alaprajzilag nagyon hasonlóak, aránylag kisméretű, kerek hajójukhoz keleten patkóíves apszis csatlakozik, belső falukba lapos falfülkék mélyednek. Külső díszítésük is rokon, falukon kívülről kőarchitektúrára emlékeztető féloszlopok vagy félpillérek futnak fel.

A kallósdi szentély és a vitenyédszentpáli nyugati bejárat előfalazott kiemelése annyira hasonló módon történt, hogy ha összevetjük a többi analóg vonással, világosnak látszik: egy műhely alkotásaival állunk szemben. Mindezt még inkább megerősíti az a tény, hogy mindegyik téglából épült, s területileg is igen közel vannak egymáshoz. Figyelemre méltó az is, hogy Kallósd és Nagytótlak templomai Szent Miklós tiszteletére voltak felszentelve.” Az itt látható kallósdi rotundáról megállapították, hogy 1263 után épülhetett. Kallósd (Kiskallós) „eredetileg a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt, csak 1263 után került magánkézre, s lett Orosz fiaié. A rotundát ők építtethették mint családi templomot. Orosz unokáját, Karács fiát Miklósnak hívták. Talán az sem véletlen, hogy a templomnak és a fiúnak közös volt a védőszentje.

A kallósdi templom egységében és részletformáiban is igen gondosan tervezett, finoman részletezett épület. Az urasági karzatához vezető, falba mélyedő lépcsőfeljárata jól mutatja építői szakképzettségét.” Ez a három késői rotunda egyébként nem áll magában a Dunántúl délnyugati részén: hasonló, téglából épült, részletekben már gótikus hatást mutató késő román emléket többet is ismerünk. Hol s hogyan szereztem meg annak idején a kulcsot, már nem emlékszem. Arra igen, hogy amikor eljöttem, pénzt dobtam a perselybe. Mivel nagyot koppant, ez azt jelentette, hogy addig alig gyűlt valami adomány. De ennek oka az is lehet, hogy azon a héten csak én jártam abban a templomban.