Liturgia: A kenyértöréstől a szentmiséig (XL. rész)
Miután liturgiatörténeti áttekintésünkben megismerkedtünk a legfontosabb szakramentáriumokkal, nézzünk meg közelebbről egy másik liturgikus könyvet, az Ordót.
Miután liturgiatörténeti áttekintésünkben megismerkedtünk a legfontosabb szakramentáriumokkal, nézzünk meg közelebbről egy másik liturgikus könyvet, az Ordót.
Örök emberi kérdést tesznek fel az apostolok mesterüknek, amikor a vak embert meggyógyítja. A kérdés így hangzik: miért vak ez az ember? Ki miatt nem lát fényt? Ő vétkezett? – kérdezték. Nagyon jogos ez a kérdés, mert a bűn magában hordozza a büntetést.
A Jézus környezetében élő emberek hajlamosak voltak arra, hogy megérdemelt büntetésnek tekintsenek mindenféle emberi fogyatékosságot, a vakságot is. A mai evangéliumban egy vakon született láttán a tanítványok azt kérdezik Jézustól: „Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”
Tartsuk szem előtt, hogy az emberek egyenlő méltóságának olyan gondoskodás felel meg, amely az emberek életét és egészségét nem puszta piaci értéknek tekinti, hanem – a szolidáris szeretet és méltányosság alapján – megfelelő szintű egészségügyi ellátásban részesíti a társadalom minden tagját.
A fekete rigók valamikor a hónap elején kezdtek hangolni, vagy ahogy mi, madarászok mondjuk, dichtelni. Egyiküket a Sváb-hegyen hallottam. Sűrű bokorban ült, szeme vidáman csillogott, miközben narancssárga csőrét ki sem nyitva, halkan, csak úgy önmagának dúdolgatott. Azóta már hangosan flótázó éneküket is hallottam, a kertekben mindenfelé szól a széncinegék „nyitnikék”-je, tavaszt kiált kacagó hangján a zöld küllő, és valamelyik reggel, a lakásommal szemben álló magas ház tévéantennáján idén először „zsírozni” kezdett egy zöldike. A városi kertekbe, parkokba mindig korábban érkezik a tavasz, kíváncsi voltam, mit hallani a szabadban, ezért február második hetében a Kiskunságba látogattam.
Tanárokhoz, szülőkhöz és diákokhoz – XVI. Benedek pápa levélben fordult egyházmegyéje híveihez, amelyben „a nevelés sürgető feladatával” foglalkozik. A levelet a római egyházmegye katolikus iskoláinak szentelt nap alkalmából írta, és február 23-án a Szent Péter téren, az egybegyűlt, több mint ötvenezer hívő előtt személyesen is bemutatta.
A tájképfestészet „a leggazdagabb, legkellemesebb és legtermékenyebb festészeti terület” – Diderot írt ekként a francia Enciklopediában. Leggazdagabb, mert több változattal is büszkélkedik: lehet például ideális, heroikus, történelmi…