A Szentatya a dokumentum jelképes átnyújtásakor mondott beszédében emlékeztetett a nevelés válságára, arra a nagy aggodalomra, amely e kérdésben tapasztalható. Az új nemzedékek nevelése soha nem számított könnyű feladatnak, de ma a szokásosnál is nehezebbnek bizonyul. Emiatt sok szülő és pedagógus feladja a küzdelmet, sőt, olykor azzal sincs igazán tisztában, mi is lenne a küldetése. A mai társadalomban és kultúrában ugyanis nagyon sok bizonytalanság és kételkedés uralkodik, a tömegkommunikáció eszközei pedig torz képet festenek a valóságról. Ezért rendkívül nehéz ma értékeset és biztosat felmutatni az új nemzedékeknek. Fontos, hogy olyan magatartási szabályokat és célokat jelöljünk meg, amelyekért a fiatalnak érdemes latba vetnie minden erejét. „Mi most, itt főként azért gyűltünk egybe – mondta a Szentatya -, mert nagy reménység, erős bizakodás és bizonyosság vezet bennünket. Az a világos és végső igen, amelyet Isten adott az emberiségnek Jézus Krisztusban.
Ez érvényes fiataljainkra és azokra a kisgyermekekre is, akik most jelennek meg az élet küszöbén. A mai korban is lehet tehát jó nevelést adni a gyermekeknek. Fontos, hogy ezt szívügyünknek tekintsük, közös vállalkozásnak, amelyben mindenkinek szerepe van. A Szentatya ezután egyenként megszólította mindazokat, akik érdekeltek az új nemzedékek nevelésében.
A szülőket arra kérte, hogy mindenekfelett maradjanak szilárdak a kölcsönös szeretetben. Ez ugyanis az első és legnagyobb ajándék, amit gyermekeiknek adhatnak, hogy derűsen növekedjenek, hogy önbizalomra tegyenek szert, és bizakodni tudjanak az életben, hogy ők is megtanulják az igazi és nagylelkű szeretet képességét. A szülőknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy igazi nevelői legyenek gyermekeiknek a következetes magatartáson és az elengedhetetlen szigorúságon keresztül, amely segíti őket jellemük kialakításában, abban, hogy különbséget tudjanak tenni a jó és a rossz között, és stabil életszabályokat tudjanak kialakítani maguknak. Ezekre ugyanis szükségük lesz az élet nehézségei között.
A pedagógusokhoz, nevelőkhöz intézve szavait a Szentatya fontosnak mondta azt, hogy a gyakran tapasztalt nehézségek, értetlenség és csalódások ellenére úgy tekintsenek munkájukra, mint magasrendű feladatra. Tevékenységük ne szorítkozzék a tudás, az ismeretek átadására, hanem foglalkozzanak az élet nagy kérdéseivel is. „Önök ugyanis teljes joggal rendelkező nevelők, akikre a szülőkkel együtt a személy kialakításának nemes művészete vár” – mondta a pápa. Azok pedig, akik katolikus iskolákban tanítanak, hordozzák magukban és a mindennapok gyakorlatában valósítsák meg azt a nevelői tervet, melynek középpontjában az Úr Jézus és evangéliuma áll.
„Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt” – a Szentatya a filippiekhez írt levél szavaival emlékeztette a papokat, a szerzeteseket, a plébániai, társulati és ifjúsági felelősöket a nevelés területén betöltött feladatukra. Jézushoz hasonlóan legyenek a fiatalok barátai, de ugyanakkor őszinte és bátor tanúi is annak az igazságnak, amely valóban szabaddá teszi őket, és amely mutatja az új nemzedékeknek az életre vezető utat.
A nevelés nemcsak a nevelők feladata – mondta végül a Szentatya. A nevelés személyek közötti kapcsolat, amely során az évek múlásával egyre nagyobb szerepet kap a neveltek felelőssége és szabadsága is. „Ezért tehát nagy szeretettel hozzátok fordulok, gyermekek és fiatalok – mondta a pápa. – Emlékeztetlek benneteket arra, hogy felelősek vagytok saját erkölcsi, kulturális és spirituális növekedésetekért. Rajtatok áll tehát, hogy szabadon elfogadjátok szívetekben, elmétekben és életetekben mindazt az igazságot, jóságot és szépséget, amely az évszázadok folyamán érlelődött, és amelynek szegletköve Jézus Krisztus. Rajtatok áll, hogy ezt az örökséget megújítsátok és megszabadítsátok a hazugságok és rútságok tömegétől. Ezen az úton haladva nem vagytok egyedül: veletek vannak a szülők, a tanárok, a papok, a barátok és főként Isten, aki megteremtett bennünket, és titokzatos vendégként szívünkben él. Ő belülről világítja meg az értelmet, irányítja szabadságunkat. Ő az élet reménye és szilárd alapja, és benne megbízhatunk.”
