Tíz mondat az únyi papról

Nem a gumibot csapásai, nem a gennyes gyulladás, nem a fogóval kitépett köröm, s nem is az ezeregyszázhusznöt éjszaka a terror házában és Vácott, csak az a derű számít, mely ezek után átjárta Úny kis templomát, mikor a pléhcsillagos, szomorú falu magasában egyetlen öregasszonynak mondta el a szentbeszédet. Ketten voltak: nénike, létezésünk nagykövete és Miklós, a Jézus küldötte pap.

Séta utca: Pfullendorf

Külföldön tett utazásaim egyik fő tapasztalata: az igazán szép és otthonos városokról a turisták tömege mit sem tud. Még hallomásból sem. Könnyű sóhajjal hozzáteszem: szerencsére! Legalábbis egy-egy remek helynek nem nagyon szokott a hasznára válni, ha az idegenforgalom felfedezi és mohón lecsap rá.

Sebek

Vannak sebek, melyek nem gyűlölködést vagy bosszút követelnek. Csupán emlékeztetnek valamire – túl a sebeken. Mélyen élnek a “lélek szövetében”, átvérzik azt. Üzenetük az, amit a Szent Lator hordoz Pilinszky versében: túl az agónián / túl a tetanuszon, / és messze túl szögeken, sebeken / se tárgy, se test (…)/ barát, barátság mindörökre.
Andrzej Wajda lengyel filmrendező nyilatkozatát olvasom a katyni tragédiáról készült filmje kapcsán.

A kézbe áldozásról

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1986 szeptemberétől engedélyezte a kézbe áldoztatás gyakorlatát. Bevezetése előtt a püspökök körlevélben fordultak a papsághoz és a hívekhez, amelyben emlékez-tettek az Oltáriszentség iránti tisztelet fontosságára, “függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk”. Nyilvánvaló, hogy a kézbe áldoztatásnak is ki kell fejeznie – amiként a nyelvre történő áldozásnak is – a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Oltáriszentségben.

A hit pajzsa

Bálint József kitüntetése – “Ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is” – idézte Szent István szavait Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából megtartott “parma fidei – a hit pajzsa” kitüntetés díjátadó ünnepségén február 23-án a pesti Jézus Szíve-templomban.