A vallás a nép ópiuma. Csak rossz származhat belőle. Befolyásolható, függő embereket eredményez, akik mindenféle manipulációra fogékonyak, hagymázas lázálmokat kergetnek, és könnyen fanatizálhatók.

Szép kivitelű könyvet – jubileumi évkönyvet – jelentetett meg a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium abból az alkalomból, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt a budapesti, krisztinavárosi plébánia az egyház által visszaigényelt épületében nyolcosztályos katolikus általános iskolát indított.

Halomban állnak a pincében, pazar csomagolásban. Ezeket a kecses páncélszekrénykéket szereltette volna a betegágyak fölé Horváth Ágnes betegügyi miniszter. Valaki biztosan jól járt az ezer és ezer széf gyártásával, csak épp a betegek nem.

„Mi, felsőiszkáziak, Mindszentiszkázon vagy Egyházasiszkázon születtünk.” Mindenszentek napján volt a búcsú, és a falunak egyháza volt, vagyis plébániája. A régi oltárképet oldalt akasztották, védőszentet változtattak, s Raffaello Madonnájának másolatát tették középre” – mesélte szülőfalujáról Ágh István költő, akivel együtt jártam ott annak idején.

Mondhatnók így is: gyermeki nyelv, de lényegében nem erről van szó. A gyermeki jelzői kifejezés. Nekünk a gyermekkel és a nyelvvel kell szembesülnünk.