A gyermek és a nyelv

Kosztolányi Dezső írja, hogy a szónak „hipnotikus hatása van”, s hogy a gyermeknek minden szó jelkép. Ami nekünk csupán eszköz, az neki „varázslatos játék”. A beszéd, a szó komolyságának figyelembevételével erre nagyon kell vigyázni. Minél tisztább egy társadalom (közélet!), annál tisztább (lehet) a szókincse, a megszólaláskor a hangsúly, a „lélekből jövő” közlés még a figyelmeztetésben, az úgynevezett leszidásban is. Persze hogy sok az indulat korunkban (mikor nem volt?), a felgyülemlett „méreganyag”, amit legközelebbi társunk vagy a gyermekek fejére szavakkal zúdítunk. Figyelem, türelem! – hangoztatta a pedagógia. Ma is hangoztatná, ha lenne, de legtöbbször csak közlés, szívtelen informálás történik -, figyelmetlenség a fontos dolgokban is. Talán ez az egyik súlyos oka beszédtartalmaink ürességének, indulatának, amelynek eredménye a gyermek számára a beszűkülés, az említett jelkép- érzékenység elvesztése. Pedig a játék komoly dolog. Kilazul a merev kapcsolat, amely szó és fogalom közt feszül. A szülőknek vigyázniuk kellene: képesek-e közeledni a „gyermek szószemléletéhez”? Ez az a bizonyos oldottság, mely ha nincs meg, a gyermek börtönben érzi magát, afféle gumiszobában, ahol kevés a levegő.

Nem véletlenül hangsúlyozták (hangsúlyozzák?): ha otthon vagy, hazaérsz a napi robotból, vess el minden munkahelyi koloncot, oldd ki magad a fejtől lábig terjedő rácsozatból, és kezdj el beszélgetni a legegyszerűbb ember módján, aki tudja, hogy a gyermeke most az ő nyelvét akarja hallani apja szájából is – és: kezdődjék a játék! Egyetlen fadarab lehet dömper, kutyus, versenyautó – megannyi más. Bizony költői fantázia „kíséri” ezt a játékot, és ha a szimbólumok világánál maradunk, megértjük, bármely tárgyi valóság túllép a maga jelentésén. Fölcsillagzik mindenen a paradicsomi örökség fénye, boldogság töltheti be a legkisebb szobát is. „Ha nem lesztek, mint a gyermekek” jézusi mondás sokkal több annál, amit gyermeki lényegnek mondunk. Túllép a megszokott dimenziókon, és a hétköznapok fölé emel: ünneppé teszi a gyermekkel töltött órákat.

Vigyázz, nehogy ünneprontó legyél!