Kispapok és szerzetesek találkozója Budapesten – „Mi is a megszentelt élet legigazibb lényege? Magamat teljesen átadni, mindent elhagyni: szülőt, házat, hazát. Megvenni azt a darabka földet, ami a kincset rejti. Miért lettem szerzetes? Mert valaki rabul ejtette a szívemet. Belemerültem a Krisztus-arc szemlélésébe. »Rászedtél Uram…« (Jer 20,7) – ez egy titokzatos, csábító hang. Beleszerelmesedni ebbe … Olvass tovább
A Szentföld békéjéért tartottak könyörgő és engesztelő imanapot február 8-án Budapesten, a Hermina műemlék kápolnában. A délelőtti szentmisén felolvasták a jeruzsálemi latin pátriárka levelét, amelyben köszöntötte az imanap résztvevőit. Fouad Twal, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend lelkivezetője is hangsúlyozta, hogy ezekben a nehéz időkben különösen jelentős mindazok imája, akik hozzá hasonlóan arra kérik az Úr … Olvass tovább
A szervita rend hét szent alapítója (Február 17.) – A Firenzében született hét férfi abbahagyta világi tevékenységét, és remeteségbe vonult a Senario hegyére, ahol különösképpen a Boldogságos Szüzet tisztelték. Prédikáltak, és megalapították Mária szolgáinak rendjét, amelynek jóváhagyását 1304-ben nyerték el.
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 9-én reggel a budavári Prímási Palotában fogadta Matthew Festing herceget, a Szuverén Máltai Lovagrend 79. nagymesterét és kíséretét.
Könyvtáram legféltettebb kincse egy kisalakú fekete kötésű könyv, rajta megkopott aranyozott betűkkel: Liturgikus lexikon és alatta az Eucharisztia ókeresztény szimbóluma: hal kenyereskosárral. Kiadási helye és éve: Komárom, 1933. Szerkesztői Kühár Flóris és Radó Polikárp.
„Menj, ahová csak küldelek!” – ez szerepelt azon a kis igekártyán, amely a végső lökést adta Sonntágné Vécsei Annamáriának, hogy 2008 nyarán, hatvannégy évesen nekivágjon a Budapest-Medjugorje útnak.
A vasárnapi szentlecke (1Kor 10,31-11,1) a keresztény élet vezérelve lehet: „Tegyetek mindent Isten dicsőségére!” Isten dicsőségéről gyakran olvasunk a Bibliában (hivatkozások a Biblikus Teológiai Szótár „dicsőség” címszava alatt).
Izraelben a lepra egyike volt a legszörnyűbb betegségeknek, mivel viselőjét kizárta az emberi közösségből, következésképpen Isten népéből. A nyomorult embernek már jó messziről kiáltoznia kellett: „Tisztátalan, tisztátalan!” (Lev 13,45).