A Vörösmarty téri kétnyelvű hirdetőtáblák Európa egyedülálló kulturális eseményeként emlegetik az Ünnepi Könyvhetet. Valóban az. Micsoda remek idea! Immár nyolcvanadik alkalommal rendezték meg a kortárs magyar irodalom seregszemléjét; amikor Budapesten, valamint ‒ a korábbi évekhez hasonlóan ‒ több vidéki városban lehetőség nyílik írók és olvasóik közvetlen, kötetlen találkozására.
Idősebb olvasóink talán még emlékeznek kedves, vitrinbe való színes porcelánfiguráira, amelyek hozzánk is eljutottak egy-egy nyugati látogatás nyomán. Kis gyertyatartói, festett tányérkái, színes levelezőlapjainak vidám gyermekfigurái a nyugat-európai országokban, és különösen az Egyesült Államokban voltak nagyon népszerűek.
Bár az új nád már szépen zöldell, a nádirigó mégis a közülük kinyúló száraz, tavalyi szálon kapaszkodott, és torkaszakadtából énekelt. „Kara-kara-kit-kit”, ismételgette a nem különösen szép, de a nádvidék tavaszi hangulatát meghatározó strófáját.
A NOE tiltakozása – A Bajnai-kormány családtámogatási rendszere ellen emelt szót a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, Szabó Endre a Pénzügyminisztérium előtt, május 27-én.
Az Új Ember a 80. Ünnepi Könyvhéten – Ifjú, de hagyomány immár, hogy évről évre az Új Ember is részt vesz a hazai legnagyobb könyves rendezvényen.
1934-ben kezdődött a passiójáték – Európa legcsodálatosabb színpada a Kőhegy. A budaörsi polgárok a legjobb és leghűségesebb közreműködők. A színészek mély játéka valósággá idézi a történetet.
Szkólák, egyházi énekkarok találkoztak nemzeti búcsújáró helyünkön, Mátraverebély-Szentkúton. A hangulat, melyet a kórusok éneke kiváltott, Sík Sándor egyik közelben született versével írható le, hiszen sokunknak sikerült „Nem erőlködni befelé sem, / csak bámulni a létezésen, / a parttalanban elmerülni / És úszni benne és örülni…” (Mint a Mátra).
Kegyurak, mecénások, főpapok – kiállítás Körmenden – A Batthyány-család története évszázadokon át összefonódott a magyar nemzet és az egyház történetével.