A Perzsa Apolló

Ilyen helyeken repülnek az Apollók nemzetségét (tribus) képviselő Archon fajok Kis-Ázsiától egészen Afganisztánig, eljutva a palesztinai Libanonig és a mezopotámiai Zágroszig.
Két fajuk van. Nyugaton a Bizánci Apolló (Archon apollinus), keleten pedig a Perzsa Apolló (Archon apollinaris) honos. Egymásnak ikrei, a különbségeket csak az veszi rajtuk észre, aki jól ismeri őket. A Bizánci Apolló elterjedése nagyjából fedi a régi Bizánci Birodalom kiterjedését. A Perzsa Apolló elterjedése a hajdani Perzsa Birodalmat tükrözi. Érdekes kutatási téma lehetne, hogy ahol találkozik a két faj, milyen módon élnek együtt. Mint két jó testvér, békésen megférnek egymás mellett? Vagy szüntelen a háborúság közöttük? Mindenesetre tudjuk, hogy hernyóik farkasalmán táplálkoznak. – A modern biológia szerint ezért egymásnak versenytársai kell hogy legyenek. Darwin szerint nincs békesség a teremtett világban. Csak szüntelen harc és békétlenség. Valóban?

Ez a két Apolló-faj sok mindenben emlékeztet a Böngörökre. Abban is, hogy a nőstények különösen sokáig élnek, és a hosszú hetek során a lepkék sokszor teljesen elvesztik szárnyaikról a pikkelyeiket, így teljesen áttetszővé válnak. Ez talán segít nekik abban, hogy ne melegedjenek át annyira az egyre soványabb vízfolyású, ezért egyre forróbb vádikban, sziklaszurdokokban, és hogy annyi petét rakhassanak a hernyó üde helyeken tenyésző tápnövényére. De lehet, hogy más hivatásuk is van.

A mi Csipkés Böngörünk (Zerynthia polyxena) is farkasalmán él (ezért ismertebb neve a farkasalmalepke). A teljes virágjában lévő tavasz idejében repül, reménytelennek látszó, gazos, gyomverte helyeken. Ugyanúgy, mint a Perzsa Apolló a sivatagban. A gyomverte árokparton, a köves sivatagban beporozzák a virágokat, jelenlétükkel ünnepet varázsolnak a jelenbe. Aki pár hónap múlva erre jár, és nem látta a vidék tavaszi arcát, annak a táj halott és lehangoló. De mi tudjuk, hogy még a reménytelenségben is van remény. És a kései vagy a korai esők virágba borítják nemcsak a perzsa vagy a palesztinai, hanem saját szívünk szomjazó sivatagait is. Ezért most a Perzsa Apolló emlékeztessen arra, hogy a reménytelenség nem örök. Legyen most ez ennek a szép kis lepkének a hivatása.