Irak üldözött keresztényei – A L’Osservatore Romano július 13-i száma arról tájékoztat, hogy ismét erőszak sújtja az iraki keresztényeket. Július 11-én és 12-én Bagdadban merényletsorozatot követtek el templomok ellen, amelynek következtében négyen meghaltak, harmincketten megsebesültek, közülük néhányan súlyosan. Egyházi források szerint nyolc templom előtt helyeztek el bombát, amelyeket úgy időzítettek, hogy a szertartások befejezésekor robbanjanak fel, a hívek életére törve.
A legfőbb érték az ember – Parlamenti képviselők, gyárigazgatók, szakszervezeti és egyesületi vezetők előtt értékelte XVI. Benedek pápa legújabb enciklikáját a Francia Püspöki Konferencia elnöke. A dokumentum nem megoldási kódexet, hanem olyan alapelveket fogalmaz meg egyértelműen, amelyek erkölcsi döntéseinket megalapozzák – hangsúlyozta a találkozón André Vingt-Trois bíboros.
Walter Brandmüller, a Történettudományok Pápai Bizottságának elnöke interjút adott a Die Welt című német lapnak Galileo Galilei (1564-1642) csillagász egyházi peréről. Brandmüller Galilei egyházi elítélését „jól megalapozottnak” tartja.
A kereszt szeretete címmel tartott a Regina Pacis közösség július elején négynapos, családos lelkigyakorlatot Gál Péter és Ullrich Ágoston vezetésével a kecskeméti Ward Mária-kollégiumban. A felnőtteknek szóló programmal párhuzamosan a gyermekek korosztályonként vehettek részt hittanos foglalkozásokon, kézműves játékokon; a csecsemőkkel érkező szülők pedig külön teremben hallgathatták kihangosítással az előadásokat.
Szent Charbel Maklauf áldozópap (Július 27.) – A libanoni Biqa’Kafra falucskában született 1828-ban. Belépett a libanoni maroniták rendjébe, ahol a Charbel nevet kapta. Pappá szentelték, a magányra és a nagyobb tökéletességre vágyódva remeteségbe vonult, ahol szigorú élettel, folytonos önmegtagadással és imádságban szolgálta az Istent.1898. december 24-én csendben hunyt el az Úrban.
A mai evangélium szerint Jézus teljesítette egykori hallgatóinak óhaját, és kenyeret adott az éhezőknek. Az apostolok arca kétkedést tükrözött, és ki is mondták: „Honnan vegyünk ennivalót ennyi embernek? Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elegendő.” Jézusból azonban végtelen nyugalom áradt, mert tudta, hogy mit fog tenni. Miután az embereket leültette, átadta a tanítványoknak a halászfiú által felkínált kenyeret és halat, és hozzáadta isteni hatalmát. Az étel úgy megszaporodott, hogy mindenkinek jutott belőle bőven. Azért, hogy a csoda egészen nyilvánvaló legyen, a maradékot gondosan összeszedette.
„Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba, egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit” – mondja Jézus tanítványainak. Nagyon sok természetesség rejlik a Mester szavaiban. Mint ahogyan emberi természetünk része az is, hogy elfáradunk.