A felújított templom megáldása Pilisvörösváron – Spányi Antal püspök – Balla Sándor plébánossal és a környékbeli papsággal bemutatott szentmise keretében – áldotta meg nemrégiben felújított templomunkat. A hívek bőkezű adományából, helyi vállalkozók felajánlásából és sok segítő kéz önzetlen munkájából egy év alatt elkészült a templombelső teljes felújítása: festés, fűtés, világítás, hangosítás, biztonságtechnika. Hálaadásunkban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy „ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak”.

Szájtátva hallgattam az egyik vidéki kórház igazgatóját, aki azt panaszolta, hogy az új finanszírozás „jóvoltából” néhány hónap alatt 250 milliós adósságot halmozott föl az intézménye. Milyen lehet ez a rendszer, amely arra kényszeríti a kórházakat, hogy munkatársak sorát bocsássák el, hogy ott spóroljanak, ahol lehet (és ott is, ahol nem lenne szabad), hogy műtéteket halasszanak el, s ne fogadják az érkező betegeket?

1989 után, amikor újra szabad volt betlehemezni, több faluba elmentünk gyűjteni és fotózni. Az egymás melletti községeket járva az volt a szép és érdekes, hogy miként alakultak át az egyes változatok és a viseletek. Az is érdekelt, hogy negyven-ötven év elteltével a fiatalok kitől is tanulták az elfelejtődött énekeket és szövegeket.

Melocco János visszatérő emléke – Eltűnt egy ember. A családjából, a munkahelyéről, barátai és ismerősei köréből. Nem saját elhatározása alapján: a Záhonyból Budapest felé tartó vonaton tartóztatták le, 1950. szeptember 10-én. Katolikus volt és újságíró. 1951 márciusában, nagypéntek napján hallottak felőle újra szerettei. Ekkor tudták meg, hogy egy hónappal korábban kivégezték. Sírjának pontos helye mindmáig ismeretlen.