Lezárult a papság éve – „A papság évének lezárása valójában nem befejezés, hanem új kezdet. Figyelmesen hallgatjuk, hogy mit mond nekünk a Szentlélek. Miközben visszatérünk, hogy újult örömmel és Istenbe vetett bizalommal folytassuk küldetésünket az egyházban és a világban, a történelem ura velünk marad a válságok és az új idők közepette” – fogalmazta meg Claudio Hummes bíboros, a papi kongregáció prefektusa, amikor meghívta a világ lelkipásztorait Rómába, a papság évét lezáró találkozóra.

Immár nyolcadik alkalommal rendeztek nemzetközi liturgikus konferenciát az olaszországi Bose monostorában június 3. és 5. között. A téma évek óta a liturgikus tér és a templom. Sorra kerültek már eddig a liturgikus tér legfontosabb elemei, szó esett a tér tájolásáról, az ünneplő közösséggel való kapcsolatáról, valamint a templomépület/egyház és a város viszonyáról.

Jézus gondolkodóba ejti tanítványait, amikor egy igen komoly kérdéssel áll eléjük: kinek is tartják őt az emberek? Miután a tanítványok elmondják, hogy mit gondolnak róla az őt csak felületesen ismerők, Jézus továbbmegy: Hát ti kinek tartotok engem? S Péter a tőle megszokott vehemenciával válaszol: Az Isten Fölkentjének. Ez még a tanítványok szűk körében hangzik el. Ők már alaposabban ismerik Jézust, szívük az ő közelségében már megsejtett valamit ebből az igazságból. S azzal, hogy rájuk parancsol: ne mondják el senkinek, Jézus nem tesz mást, mint elismeri ezt az igazságot, s egyszersmind a szívükbe vési.

A vasárnapi evangélium olyan jelenetet idéz fel előttünk, amely Márknál, Máténál és Lukácsnál egyaránt jelentős fordulópont Jézus és a tizenkettő kapcsolatában. Márk és Máté az esemény helyszínét is megjelöli. Fülöp Cezáreájának vidékén vagyunk, pogányok lakta tájon, ahol alkalmi érdeklődők nem zavarják a Mester és a tanítványok beszélgetését. Lukács inkább arról ír, hogy Jézus imádságba mélyed, s ilyen csöndességben kérdezi meg övéitől, hogy kinek tartják őt az emberek.