Csaba testvér a tőle megszokott közvetlen stílusban bátorította, buzdította hallgatóságát, és számtalan példával igyekezett alátámasztani mondanivalóját. „Szűz Mária sem nyafogott, amikor rábízták, hogy szülje meg a Megváltót, nekünk sem szabad megfutamodni a feladatainktól” – magyarázta. A könyvekről szólva elmondta, az Ablak a végtelenre a Hiszekegy állításaira felfűzött gondolatsort, míg az Út a végtelenbe a hét szentséggel kapcsolatos gondolatait tartalmazza. – Karikó Éva nem kellemes kérdező – jellemezte a könyvek szerkesztőjét, a Heti Válasz munkatársát; az ő kérdéseire adott válaszokból állt össze a két kötet anyaga. Az előadás mégis leginkább az intézetben nevelt fiatalok történeteitől vált érdekessé. Az egyik kislány például, akit kezdetben sikertelenül próbált rávenni a tanulásra, később elvégezte a pszichológiát, ma pedig Csaba atya módszeréből készül megírni doktori disszertációját. Megismerhettük Alexet, akinek a csínytevései ugyan nem kis fejtörést okoztak a szerzetesnek, a szülei iránt érzett ragaszkodása mégis felejtetni tudta a nehéz pillanatokat. Csaba testvér maga is a könnyeivel küszködött, amikor arról mesélt, hogyan sikerült egy nyárádmagyarósi kislánynak meggyőznie őt karácsonykor arról, ne állítsa meg Déván a hazafelé tartó autóbuszt, hanem menjenek tovább, a kétszáz kilométerrel arrább levő Nyárádmagyarósra, ahol a gyerekek szétosztották az egy nappal korábban kapott ajándékokat hasonlóan nehéz sorsú, falubeli társaiknak. Az előadást a Role együttes Túl a szemen című, Ady-versekből készült összeállítása színesítette, tagjai a vastaps után a Kájoni-mise feldolgozásából is előadtak néhány dalt. A rendezvény végén Csaba testvér hosszan dedikálta a könyveit, és mindenkivel elbeszélgetett, aki személyes tanácsadásért, gyerekneveléssel kapcsolatos problémák orvoslásáért kereste meg őt.
