Ritkaság ilyen szép kiállítású könyvet kézbe venni, és belemerülni abba a tisztító folyóba, amelyet életnek nevezünk. Tulajdonképpen minden hívő ember ebben a folyóban evickél, s néha reménykedve figyeli a közelgő partot, ahol majd megnyugvást találhat.

Immár a tizedik kötet látott napvilágot az Erkölcsteológiai Tanulmányok sorozatában, melyet Tarjányi Zoltán szerkeszt. Az ünneplés című gyűjtemény szembenézésre sarkall: Tudunk-e ünnepelni? Képesek vagyunk-e felszabadultan örülni? Meg tudjuk-e teremteni az ünneplés lelki, közösségi feltételeit? Oda tudunk-e fordulni mások felé, be tudjuk-e engedni életünkbe a körülöttünk lévőket – hiszen az ünneplés társakat, együtt ünneplőket, közösséget kíván.

Róma keresztény vándora, ha a Városba érkezik, legszívesebben Szent Péter és Pál „hajlékát” keresi fel. Nem börtönt, ősi lakóházat, hanem templomokat – bazilikákat – talál, ahol az idő szinte a semmibe vész, és a mozaikokon az örök Jeruzsálem kapuja tárul, vándorutak végén az ígért reménység beteljesedésének asztala terül. A lélekvágy hittel átszőtt köntöse fehéren ragyog.