Molnár Róbert kübekházi polgármester: az igazi vándorút ekkor kezdődik

Mint komoly férfiak között oly gyakran, az élet „fontos terepe”, a szakácsművészet kerül elő beszélgetésünk kezdetén. Molnár Róbert azt mondja, hétvégeken a három gyerekkel – igaz, a legkisebb még csak tipeg-topog – átveszik a hatalmat a konyhában. S máris lényeges megállapítást tesz: „Ma nemigen élnek a fiatalok családi életet. Pedig a vasárnapi istentisztelet, a közös főzések fontos részei az életünknek. De ezek nem válhatnak megszokássá, mert akkor nem érnek semmit, ám ha belevisszük Istent – ahogy a pogácsatésztába is „belegyúrhatjuk” –, annak van értelme, fölszabadíthat minket.”

Beszélgetés Pintér Gáborral, a manilai apostoli nunciatúra első tanácsosával

Viharvert autók vánszorognak a hömpölygő koromtengerben. Mindent elborít a fekete víz. És ez a Fülöp-szigeteki emberek szemével nézve még csak egy kisebb tájfun volt! A járdán parkoló triciklik és autók között botorkálva, villanyoszloperdőn átvergődve a vatikáni nagykövetséget keresem. Végre rábukkanok a magas betonfalba vágott kapura. Udvarias portás nyit ajtót – és a világ egy csapásra megváltozik. Odakint piszok és zaj, bent azonban csend, nyugalom és béke honol. Minden tiszta; gyönyörűen nyírt fű, pompás virágok veszik körül az elegáns palotát. Bevezetnek a szalonba, ahol hatalmas szőnyegen kényelmes, öblös stílbútorok terpeszkednek. Nem világi pompa ez: szentek ősrégi szobrai emlékeztetnek arra, hogy itt a politika is a lelkiségnek van alárendelve. Nemsokára belép Pintér Gábor, a nunciatúra első tanácsosa.

A követség vezetője a nuncius, de széküresedés miatt jelenleg az első tanácsos az ügyvezető. Hogyan lett a viszonylag fiatal váci egyházmegyés papból a szentatya képviselője a világ egyik legnagyobb katolikus országában?

Egy pápai nuncius szentelt diakónussá 1986-ban, amikor Magyarországon még szó sem lehetett budapesti nunciatúráról. Luigi Poggi érsek akkoriban rendkívüli ügyekkel megbízott pápai nuncius volt, ami azt jelentette, hogy olyan helyekre küldték, ahol nem lehetett helyben lakó nuncius.

A gyermekszületés örömhírét továbbadó e kedves ötlet azonban korántsem új, legalábbis Piliscsabán nem, hiszen az ottani fiatal szülők – köztük a Klotildligeti plébánia, illetve a Szent László óvoda körül spontán kialakult baba-mama klub tagjai – közös örömüket s összetartozásukat azzal is kifejezik, hogy minden olyan házhoz, illetve lakáshoz eljuttatják azt az egyikük által készített gólya bábut, ahová egy újszülött érkezett. A képen látható gólya néhány hónapja még a Szent István út egyik kertjében állt, majd a Radnóti utcába került, most meg az Erdősor utcában található, de nem időz itt sokig, mert a hírek szerint nyolc-tíz hét múlva tovább kell állnia.

– szá –

Jegyzet

Hegyvidéken most virágzik a fehér akác, amely illatával elborítja a völgyek kertjeit. Gyermekkorom szép emléke, amikor anyámmal megkerestük a vándorméhészeket, és mézet meg lépes mézet vettünk.

Hosszú évtizedek múltán pilisi nyárelőn ugyanazt érzem, mint akkoriban, akácvirágzáskor, a Mátra alján. Komoly arccal kezdem átgondolni újra meg újra esténként az emlékeimet. A virágok lehajló fürtjeihez érintem őszülő fejem, s az illattal a táj komolyságát hagyom a szívemhez érni. A szent vonulatok ilyenkor mintha feltárnák titkaikat, és előlépnének az időkből azok, akiknek több volt a természet virágzása pusztán évszakjelenségnél. A szentség hírében élő püspök, Prohászka Ottokár jár előttem fehér köves kapaszkodókon, amelyeknek gyakori vendége volt. Az ő szavait hallom: „Csodálatosan hathatós, üdítő s lelkesítő benyomások vetődnek lelkünkre a világból, s a természet ki sem fogy belőlük, mert Isten szerelte föl e mágikus hatások ébresztésére.”

Könyvajánló

Szent Erzsébet rózsái, Szent László füve, a barátságot hozó gránátalma, a kakaó és sok más legendás növény történetét élvezettel olvashatják a Mesés növények, növényes mesék című könyvben.

Örömmel lapozgatom ezt az igényes kivitelű, gyerekeknek szóló, de felnőttek épülésére is szolgáló könyvet.

 A szerző, Fráter Erzsébet, a vácrátóti botanikus kert kurátora remek stílusban ismertet meg olyan növényekkel, amelyekkel már találkoztunk – sokukkal akár napról napra – , de keveset tudtunk történetükről, botanikájukról.